A női lélek nem alkot, hanem megért, nem okoskodik, hanem megérez, nem tud, hanem megsejt.

A nőnek, ha százéves is, inkább hidd el, hogy első, mint hogy utolsó szerelme vagy.

Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porceláncsészére fröcsöl.

Az asszonyoknak valaminő, nem is tudom, milyen hajlandóság folytán az a szokásuk, hogy a tehetséges emberben csak hibáit, az ostoba alakokban csak előnyeit látják.

A nőknek több a józan eszük, mint a férfiaknak.

A férfiak és a nők legalább egy dologban egyetértenek: nem bíznak a nőkben.

Legtöbb asszony inkább gyöngeségből, mint szenvedélyből adja meg magát; ezért van az, hogy a vállalkozó szellemű férfiak jobban boldogulnak, mint mások, ha nem is méltóbbak a szerelemre.

Egy férfi sokkal szívesebben megy haza olyan házba, ahol vetetlen ágy és jókedvű asszony fogadja, mint olyanba, ahol szép rend és morcos asszony várja.

Nők - bizarr népség, ez férfi körökben köztudott.

Nehogy elriasszon az arckifejezésük, a húzódozásuk. Az asszonyok nem azért védekeznek a próbálkozásaink ellen s igyekeznek menekülni az üldözésünk elől, mintha nem volnának érzékeik. Hanem, mert olyan hirtelen, oly könnyen izgatható és gyorsan uralomra törő érzékeik vannak, hogy rémülten vigyáznak rájuk.

A férfiak gondolkodásában a női öltözködés egyfajta nyelv. Vannak olyan női ruhák, amelyeket megértenek, és vannak, amelyeket nem. Ezeknek a kategóriáknak semmi közük a divathoz. A nők ruhái vagy arra hivatottak, hogy kínosan álcázzák a nemi jelleget, vagy arra, hogy hangsúlyozzák azt. Bármi más mintha csak idegen nyelv lenne.

Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni, hogy önálló és szabad lények, akiknek sorsa - bár velük összefügg, de - nem csupán a Férfi.

Az a szomorú tény - tapasztalataim alapján mondom -, hogy nincs olyan asszony manapság, akinek a női önérzetét ne sértettük volna meg. Észre sem vesszük, mert a két nem közötti alaphelyzet eleve sértő a nőkre nézve: ha nem látok az asszonyomban többet, mint amit az emberiség évezredek óta lát benne: sértő. Ha rálegyintek, ha nem hallgatom meg, ha nem méltatom arra, hogy életem nagy kérdéseit megbeszéljem vele: sértő. Ha nem fedezem fel értelmét, méltóságát: sértő. És legyen az a nő egy kóbor utcalány, egy áruházi pénztárosnő vagy éppen az angol királyi családhoz tartozó Diana hercegnő - életét a női lényének sérelme nélkül megúszni nem tudja.

A bánat: az leány. Leány: a bánat.

A nőknek két végzete van: a férfi és az idő. A férfit meghódítaniok, az időt legyőzniök kell harmóniájuk biztosításához.