Amikor az ember nem lát mást, csak a tökélyt, akkor még a tökéletesség is megszűnik csodálatot kelteni.

Semmitől nem leszel olyan kicsi, olyan semmi, mint a hatalmas átalakulástól az elmédben, miközben a világ mit sem sejtve megy tovább. Ugyanakkor nincs semmi, ami annyira felszabadít, mint ha elfogadod saját kicsinységedet a világban.

Nézz fel az égre. Emlékeztesd magad a kozmoszra. Helyezd el önmagad a világegyetemben, amikor csak lehet, hogy megérezd önmagad kicsinységét.

Az egyik oldal gazdag édenkertje a másik hatalmas, kietlen pusztasága.

Ha túl erősen koncentrálunk egy nehéz problémára, akkor belepottyanhatunk egy mentális gödörbe. Gondolkodásunk beszűkül, és hiába küszködünk azon, hogy új ötletekkel rukkoljunk elő. De ha egy ideig pihentetjük a problémát - és "alszunk rá egyet" -, akkor gyakran új nézőpontból és kreatívabban tudunk rá tekinteni.

Az építészet pontosan tükrözi az emberi természetet, mivel az emberek is többet törődnek a külcsínnel, lelküket azonban hajlamosak elhanyagolni.

Az emberek nemcsak abban különböznek egymástól, hogyan látja őket a világ, hanem abban is, ahogyan ők látják a világot.

A dolgokra csak szépként vagy nem szépként gondolok... nem rosszként vagy jóként. Csak szépként vagy csúnyaként. Szerintem nagyon sok szép dolog csúnya, és nagyon sok csúnya dolog szép.

A szürke a fehér egyik árnyalata, sőt a rózsaszín is, attól függ, hogy fekete vagy piros ruhával mossuk-e össze.

Mitől vagyunk emberek? Részben az erkölcsi kódexünk miatt. De mi választ el minket a képzeletbeli robottól, aki embernek néz ki, ember módra cselekszik, mégsem ember?

Az egyik ember azt mondja, minden változik, a másik meg, hogy nincs új a nap alatt, és mindkettőjüknek igaza van.

Végül mindenkinek meg kell halnia, hogy sose mondjon vagy akarjon többé bármit is.

A mai világban a szürke dolgokat fekete-fehérnek láttatjuk, a valóban fekete és fehér dolgok közötti választás viszont elmaszatolódik. Bizonyos esetekben el kell dönteni, hogy melyik állítás a helyes, hiszen kizárják egymást. Más esetekben viszont az egyensúly, a középen állás, a kompromisszum a fontos. Csak ne keverjük a relevanciákat. A homeopátia és a tudomány között választani kell, a politikában viszont kompromisszumra lenne nagy szükség manapság.

Nem mindegy, hogy szarban vagy zseniális vagy zseniálisban szar.

Ellentétei nélkül nincsen semmi, vagyis hogy puszta melléfogás volna úgy kezelni bármit, hogy ne kezelnénk ugyanakkora figyelemmel e bárminek az ellentmondó kistestvérkéjét ls.