Bár a színek többen vannak, és olykor talán csábítóbbak is, mégsem szabad azt hinnünk, hogy a fekete és a fehér nem léteznek.

Nincs rossz előadó, csak szar közönség.

A részletre való koncentrálás mindig az összefüggések megértését veszélyezteti.

Ha érdeklődő szemmel tekintünk a világra, rádöbbenünk, hogy a dolgok egyáltalán nem maguktól értetődők.

Gondolkodásunk evolúciója során a természetes szelekció a praktikus és érdekalapú megoldásokat jutalmazta, vak volt viszont az elvont eszmék összefüggései és igazságai iránt. Az emberi agy tragikus vonása, hogy az értelem szabadsága helyett önigazoló prekoncepciók uralma alatt áll.

Az elmét sötét burokként veszik körül az előítéletek, ezért a külvilág történései sohasem eredeti valójukban, hanem a burok optikáján megtörve érkeznek az agyba.

Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid. Magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy.

Az a műalkotás, amely kizárólag a hírnévre törekszik, soha nem tesz híressé. A hírnév egy másfajta tevékenység mellékterméke. Nem azért mész be egy étterembe, hogy utána szarj egy jót.

Valaki azért lesz rendőr, hogy a világot jobbá változtassa, valaki azért lesz vandál, hogy a világ valóban jobban nézzen ki.

Nincs kivétel a szabály alól, mely szerint mindenki azt hiszi magáról, hogy kivétel a szabály alól.

A nagy bukások éppen olyan szórakoztatóak, mint a nagy sikerek.

Nem azt hisszük, amit látunk, hanem azt látjuk, amiben már egyébként is hiszünk.

A művész nem azt festi, amit lát, hanem azt, amit másoknak meg kell mutatnia.

A szokások felgyorsítják az időt, mert amikor minden nap ugyanolyan, az élményeink lerövidülnek és összefolynak; ezzel szemben az idő lelassul, amikor a szokásokat megszakítjuk, amikor az agynak új információt kell feldolgoznia.

Meg kell kérdőjeleznünk mindent, amit megtanultunk, és nem szabad mások szabályai szerint élnünk, csak akkor, ha alapos megfontolás után úgy ítéltük meg, hogy egyetértünk velük. Akár 18, akár 80 éves az ember, át kell gondolnia a gyerekkorban belé plántált elveket, és el kell döntenie, hogy valóban helytállóak-e. Időről időre álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel magunknak a kérdést: "Miért is gondolom így?"