Az erkölcs csak tintával írt szó. Megsárgult papíron. Féltékenység, irigység, bűntudat. Ezek már legyőzött betegségek. Tüdőbaj, lepra, szifilisz. Igen. Az emberiség fejlődik.

Kultúra nélkül megdöglik minden.

Az idő előszelektálja az értékeket, mert a rostán csak az marad fenn, ami újra és újra feltölthető különböző korok változó tartalmával.

Civilizációnk ismerettárháza nem pusztán önmagától marad fenn. Az elődeinktől ránk maradt kulturális és technológiai örökséget folyamatosan újra fel kell fedeznünk, értelmeznünk és formálnunk.  Ha senki sem törődik vele, az összes információ elszáll.

Emberi lényekként nem tartanánk ott, ahol tartunk, ha nem támogatna bennünket a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó, kollektív tudás.

Az, amit egy civilizáció képes megőrizni az előzőből, többet árul el róla, mint az, amit örökül hagy a következőre.

Az olyan emberek, akik megbotránkoznak egy erős kifejezésen, gyáva kutyák, mert elképednek a való élettől, és éppen az ilyen gyönge emberek ártanak a legtöbbet a kultúrának és a jellemnek is. Ezek túlérzékeny babák gyülekezetévé nevelnék a nemzetet, egy olyasféle álkultúra önfertőzőivé, amilyet Szent Alajos képviselt, róla ugyanis azt írja Eustachius barát, hogy amikor Szent Alajos meghallotta, hogy egy férfi kiereszti a szeleit, mindjárt sírva fakadt, és csak egy imától vigasztalódott meg.

A kultúra elképesztő tehetetlenséggel bír. Ettől kultúra. Azért működik, mert tartós. A kultúra csírájában elfojtja az újítást.

Egy hadsereg inváziójának ellen lehet állni, de az eszmék inváziójának lehetetlen.

Sztereotípiák nélkül nem tudnánk élni. Az ember nem mérlegelheti másodpercenként a világ dolgait, hogy: mi igaz és mi nem. A kultúra felfogható a régi, az éppen születő, és mindig megújuló sztereotípiák rendszerének is.

Bemenekülünk a jövőbe, mert nem tudunk versenyezni a nagyapáinkkal.

Az emberek vagy emlékeznek napjaink hőseire és gazembereire, vagy elfelejtik őket, de minden, amit a bátrak tettek, amik voltak, velünk marad.

A kultúra abban a tudatban gyökerezik, hogy vannak dolgok, melyek nem haszonért valók, és mégis nélkülözhetetlenek.

A helyes magatartás nagyobbrészt az észlelés és utánzás eredménye, az önuralkodás szokása. A legnagyobb nevelés sem képes egyedül, a társadalom segélye nélkül valakinek helyes, jó magatartást adni.

Az ember barbárnak születik; a műveltség szabadítja meg állati mivoltából.