Ma már senkinek nincs világos képe arról, hogy a műveltségnek mit kéne tartalmaznia, ezt a fogalmat hovatovább körülírni sem tudjuk. Most legfeljebb azt merjük kijelenteni, egy bizonyos foglalkozás művelőjének mit illik tudnia. Olyasmi azonban, amit a lakosság minden egyes tagjának tudnia kéne, szerintem többé már nem létezik.
Szomorú, amikor a hagyományt és hagyományőrzést összetévesztik egyesek a sötétséggel, a műveletlenséggel és erőszakos módon a fiatalok nevelésében is ezt szeretnék kamatoztatni.
Elemi szükségünk van a kultúrára. Élelem nélkül eltengődünk, pár órás alvásokkal is meglepően sokáig lehet bírni, de csak egy darabig. A kultúrával is ez a helyzet. A hiányérzetek előbb vagy utóbb összesűrűsödnek.
A jelen nagy arroganciája elfelejteni a múlt intelligenciáját.
A fogalmak, jelszavak akkor is hordozzák eredetüket, ha kiszakítva eredeti környezetükből, kifordítják, mint a malaclopót.
Az "akció" ma nem a biológiai evolúcióban folyik, hanem a kulturális evolúcióban - az internettel, az elektromos autóval, a japán szupervonattal. A kulturális evolúció sokkal gyorsabb a biológiainál.
A haza szűnik meg, ha megszűnik a centrum, az a kultúra, amelybe az ember beleszületett.
Lehetetlen megjósolni, hogy más kultúrákból való emberek mit találnak figyelemre méltónak.
Egy idegen kultúrában az ember gyorsan visszafejlődik a gyermekkor függőségi állapotába.
A kultúra egyfajta palimpszeszt, amelynek lényege, hogy a különböző írások egymás fölött nem törlik ki teljesen a másikat, hanem egyfajta áttűnésben együtt léteznek.
Mindenki a saját kultúrájába van bezárva.
Minden kultúra egyedi és érdekes érték. Ahogyan vannak különböző növények és állatok, és azokat nem akarjuk összeolvasztani, mert beilleszkednek valamilyen ökológiai rendszerbe, úgy a kultúrákkal is hasonló a helyzet.
A kultúrák összeütközéseit nem lehet könnyen elkerülni, de állandóan arra kell törekedni, hogy ezeket megszelídítsük, és kerüljük el a konfliktust, és legfőképp a háborút.
Csak amikor a miénktől eltérő kultúrájú emberekkel találkozunk, akkor ébredünk rá, hogy milyenek is tulajdon szokásaink, vélekedésünk.
Gondolkodunk, tehát vagyunk. Tudjuk, hogy megöregszünk, megbetegszünk és meghalunk. Tudjuk, hogy ez történik mindenkivel, akit ismerünk, mindenkivel, akit szeretünk. De ne felejtsük el, hogy eleve emiatt létezik szeretet. Talán az ember az egyetlen faj, amely depresszióba eshet, pusztán azért, mert kivételes faj, amely kivételes dolgokat teremtett: civilizációt, nyelvet, mesét, szerelmes költeményt.