Már minden napot meg kell becsülni. Kis lét, nagy tét: szerény nyeremény. De igaz. Aztán ha az egyik nap az utolsó lesz? Mindent elvesztek.

Ami nem dől el, soha nem is állt.

Ha örülsz, hogy élsz,
nem lehet neked túl nagy
öröm az élet.

Minden megnyert idő egy elveszített idő is. (Ma így érzem.) Mert megnyertem ezt épp, úgynevezett egészségben, de egyre kevesebb napban lesz részem.

Az idő zárt dió. Nem lehet bekapcsolódni.
Az idő szórt mák. Nem lehet széjjelebb szóródni.

Lehetetlenre törekszünk.
Magunk körül olyan jobbra,
amit kellőként fogadna,
rejtelmünk, eszünk és lelkünk.
De ha lenne ilyen, kérdem,
abban meg mivé romolnánk?

Azt mondják, mindig
rajtunk is múlik minden.
Rajtam ne múljon.

Széthulltam arra
az egy darabra, ami
mindig is voltam.