Azt várják, hogy beszéljek róla;
elkezdem a bőrt tépdesni a számról,
de nem értik, hogy ez már az.

Milyen jó, hogy nem látjuk a korláttól a szakadékot.

Egy értelmetlen tetoválás
írásjegyeiről azt hazudni,
hogy örök szerelem.

Ha már úgyse lehet több két ember
között, mint időről időre egy soha,
különböző hangsúlyokkal.

Semmi olyat nem keresek,
ami létezik.

Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják.

Csak ilyen távolról mutatom,
hogy ne lássam egészen én sem.

Mintha egy kihalóban lévő
nyelven beszélnénk,
egyre kevesebb szó.

Attól, hogy a szemem hozzászokik a sötéthez, én még nem tudok.

A szerelem elmúlik, a bűntudat soha.

Nem fény, arany árnyék.

Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.

A szeretleken nagyjából azt értem,
hogy hiányzol akkor is,
ha itt vagy.

Interjú. Csend.
- Mit mentene ki egy égő házból?
- A lángokat.

Ami két mondatnál hosszabb,
az hazugság.