A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.

Önként is megadhatjuk az életnek, amire szüksége van, de ki is erőszakolhatja belőlünk. Mi döntjük el, melyik utat választjuk.

Minden egy és az egy mindenben megtalálható. Az egy a sokban és a mindenben is benne van, és a minden az egyben is fellelhető. A sokat általában túlbecsülik, de ilyen a világunk. Az egyet alábecsülik, pedig az felel meg Istennek.

Ha az emberek többsége élő szervezetként tekintene a Föld bolygóra - amire minden oka meglenne -, az ember és bolygónk is lényegesen jobb esélyekkel rendelkezne, hiszen amit a Földdel teszünk, azt saját magunkkal tesszük. Mivel mindennel rezonanciában vagyunk, ezt a felismerést az egész teremtésre is kiterjeszthetjük.

A célok meghatározzák az utat, az egyenes azonban nem feltétlenül a legjobb. A keleti bölcsesség a napfény irányát követi: Aki siet, tegyen kerülőt!

A föld elem a csontjainkban, a szél elem a tüdőnkben, a tűz elem pedig a szívünkben található meg, de a testünk elsősorban vízből áll. Ahogyan az ember egy levegős-tüzes-földes vízi lény, úgy a Föld is egy vízi bolygó.

Felelősséggel tartozunk azért, hogy megtaláljuk és elismerjük azt a helyet, amelyet a természet kijelölt számunkra. Ez azt is jelenti, hogy gondoskodunk azokról az élőlényekről, amelyek alattunk állnak a hierarchiában (az állatokról és a növényekről), tiszteljük és figyelembe vesszük a törvényeket, és ha spirituális és vallásos emberek vagyunk, tiszteljük a felettünk állókat.

Egy szervezet addig marad egészséges, amíg tudata ellátja és hordozza valamennyi testrészét és szervét. Ahol visszavonul, mert nem akar többé szembenézni az adott szerv által képviselt témával, betegség alakul ki. Ezért is lehetséges a betegségek tüneteiből a háttérbe szorított tudati témára és az ehhez tartozó életfeladatra következtetni. Ha valaki kiszorít bizonyos témákat, kérdéseket az életéből, egyre több beteg rész keletkezik benne és egyre nehezebb lesz az élete. Ha a tudat egészen kivonul egy adott területről, mert az érintett teljes mértékben felad egy problémát, a szerv felmondja a szolgálatot és ki kell cserélni - vagy szó szerint, vagy csak a funkciójában. Ha a lélek egészen kivonul a testből, halálról beszélünk, ami gyakran már az érintett életében, fokozatosan bekövetkezik.

Tudományos szempontból az ima megőrzi az egészséget és egészségessé tesz, vallásos szempontból pedig segít az imádkozónak és azoknak, akikért az ima szól.

Minden kép belülről érkezik - a (kreatív) erő a nyugalomban rejlik.

Minden meditáció elősegíti a megvilágosodást vagy rávilágít, hogy mi áll még az útjában.

Egymást szeretni annyit tesz, hogy kitárulkozunk egymás előtt, leromboljuk a korlátainkat és a kettőből egy válik. Ezt az egyet aztán sokkal többnek éljük meg, mint a két különálló rész együttesét. Az érzések szintjén is új korszak köszönt be és valami egészen új keletkezik.

Mindenki a saját világában él. Ha meg akarjuk változtatni a világunkat, nekünk kell megváltoznunk.

Aki nem érzi magát felelősnek a saját kudarcaiért, egyértelműen kivetítésre való hajlamát és az élet törvényeiről alkotott hiányos ismereteit bizonyítja.

Bármi ellen harcoljunk is, a harc sosem tépi ki a probléma gyökerét. Erőszakkal semmit sem lehet kitörölni a világból. Ha allopátiás, azaz tüneteket kezelő módszerekkel próbáljuk megszüntetni a panaszokat és a betegségeket, arra az oldalra toljuk őket, ahol csak még veszélyesebbé válnak.