Egyetlen nagy művész sem látja a dolgokat olyannak, amilyenek valósággal, különben nem volna nagy művész.

Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket.

A halál olyan gyönyörű lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fűszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik.

Megszeretni önmagunkat egy életre szóló románc kezdete.

A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.

Olyan korban élünk, mikor a művészetet az önéletrajzírás egy formájának tekintik. Elvesztettük a szépség iránt való elvont érzékünket.

A szívet az élteti, ha megsebzik. A gyönyör kővé dermesztheti a szívet, a gazdagság kérgessé teheti, de a bánat nem törheti meg.

A kísértéstől csak úgy szabadulhatunk meg, ha engedünk neki.

Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.

Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.

Ha boldogok vagyunk, akkor mindig jók vagyunk, de ha jók vagyunk, nem vagyunk mindig boldogok.

Meghalt mibennünk valami,
Most halt meg a Remény.

Az a zug, amit szívből szeretünk, az a világ.

Az erkölcsösség egyszerűen az a hozzáállás, mellyel a számunkra személy szerint ellenszenves emberek iránt viseltetünk.

Aki addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér, annak ugyancsak szegényes a képzelőereje.