Legnemesebb tulajdonságaink kényesek, akár a gyümölcs hamva: csak a legóvatosabb bánásmóddal őrizhetők meg.

A legtöbb ember még ebben a viszonylag szabad országban is, merő tudatlanságból és tévelygésből úgy el van foglalva az élet vélt gondjaival és fölösleges, durva munkáival, hogy nem tudja élvezni nemesebb gyümölcseit. Kezük a túlzásba vitt munkától annyira eldurvult, és úgy remeg, hogy nem is tudnák leszedni.

Többnyire nem vesszük figyelembe, hogy végül is mindig az egyes szám első személye az, aki hozzánk szól.

Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét.

Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének.

Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.

Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani!

A szerelemre nincs más orvosság, csak a szerelem.

Furcsa, hogy míg az emberek a csodáról, a megvilágosodásról, az ihletről és egyebekről múlt időben beszélnek, a szerelem múlhatatlan.

Ahogy a természetet, a daloló madarakat, a csillogó tarlót, a reggelt és az estét, a nyarat és a telet szeretem, úgy szeretlek téged.

Két ember kell az igazság kimondásához: egy, aki mondja, és a másik, aki meghallgatja.

Nem a dolgok: mi magunk változunk.

Az ember annál gazdagabb, minél többről tud lemondani.

Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.

Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.