Életünk hátralevő része egész földi pályafutásunk legragyogóbb szakasza lehet. Ne játsszuk el ezt az esélyünket azzal, hogy átadjuk magunkat az önsajnálatnak és a depressziónak, engedve, hogy a keserűség feleméssze lelkünket. Ne üldözzük el a barátainkat azzal, hogy gyászos hangulatunkba burkolózunk, és minden vigasztalást elutasítunk.

Ha nap mint nap felidézzük és újra átéljük a múltat, önmagunkat tesszük tönkre, és biztos úton haladunk az érzelmi összeroppanás felé.

A múlton már nem tudunk változtatni. A jövő még homályos előttünk. De a jelen, a mai nap bölcs kihasználása ránk van bízva.

Biztos, hogy az egész életünket nem tudjuk egy nap alatt helyrehozni. Valami aprócska változtatást azonban ma is tehetünk.

A jól végzett munka legnagyobb ellensége a lustaság, illetve a közömbösség. Ha csak ülünk naphosszat a tévé előtt, várva, hogy végre történjen valami, hiábavalóan telik el az életünk. Ha hagyjuk, hogy az önsajnálat bénultsága erőt vegyen rajtunk, akkor tíz év múlva is ugyanitt fogunk tartani.

Amikor a lovat befogják, szabadsága korlátozódik, ám energiáját hasznos célokra fordíthatja. A kocsi lovak hiányában nem tudja betölteni funkcióját. A gyerekek érkezése előtt a férj és a feleség voltaképpen szabad ember, majd életük korlátok közé kerül. Ám az a döntés, hogy életüket összekötik gyerekeikével, mind a szülők, mind utódaik számára előnyökkel szolgál.

A szabadság korlátok között való megélése nem jelent rabságot.

A házasság frissességének, életerejének megőrzése az egyik legfontosabb dolog, amit a szülők gyerekeik egészsége érdekében tehetnek.

A szülők gyakran azt feltételezik, hogy a gyerek magától tudja, mit szabad, és mit nem szabad megtennie. Erről szó nincs! Elvárásainkat egyértelművé kell tennünk a gyerekek számára.

A ki nem mondott szabályok egyszerűen inkorrektek.

Minden egészséges házasság alapja a mély, bensőséges közösség, szeretet, elismerés és tisztelet.

A szeretetet gondozni szükséges. Az intimitás nem egy statikus állapot. Nem lehet megszerezni, hogy aztán egy életen át kitartson. A kapcsolat bensőségessége időről időre változik, attól függően, hogyan viszonyulunk egymáshoz.

A valódi szeretet és a házastársi intimitás lényege a másik szükségleteinek betöltésére, valamint az áldozathozatalra való készség.

Amit az egyik személy a szeretet megnyilvánulásaként értelmez, nem feltétlenül értelmezi annak a másik. Ez áll a háttérben olyankor, amikor férj és feleség őszintén kimutatják egymás iránti szeretetüket, de egyikük sem tapasztalja, hogy a másik valóban szeretné és elismerné.

Ha a harmonikus házasság és a szülői szerep egyaránt Isten tervének része, akkor bizonyára van rá mód, hogy mindkettő sikeresen megvalósítható legyen.