Egyikünk sem tökéletes. Előfordul, hogy olyasmit teszünk vagy mondunk, ami a társunk számára bántó. A múltat nem törölhetjük ki az életünkből, de ha bocsánatot kérünk, és megpróbálunk másként cselekedni, enyhíthetjük a fájdalmat, amit házastársunknak okoztunk. Ha társunk megbocsát, a meghitt kapcsolat helyreáll. A szeretet kész a megbocsátásra.

A szeretet kér, nem követel. Ha az egyik fél követeléssel fordul a házastársához, kapcsolatuk inkább a szülő-gyermek viszonyhoz lesz hasonló. A kisgyermeknek van szüksége arra, hogy utasítsák, hiszen még nem tud önállóan kiigazodni a világban. A házasságban azonban egyenlő felekként és felnőttként kell részt vennünk. Nem vagyunk tökéletesek, de érett felnőttek és egymás társai vagyunk. Kapcsolatunk akkor válhat meghitté, ha megismerjük egymás vágyait és céljait.

A minőségi idő lényege az együttlét. Ez nem csupán fizikai közelséget jelent. Lehet két ember ugyanabban a szobában, egymás közelében, de ez még nem feltétlenül együttlét. Az együttléthez elengedhetetlen az egymásra irányított figyelem.

Nem szükségszerű, hogy a múltbéli hibáinkat a jövőben is elkövessük. Szakíthatunk hibás döntéseinkkel, és választhatjuk a szeretetet. Sok házasságot mentett már meg a széthullástól ez az elhatározás.

A szeretet nem törli el a múltat, de mássá teszi a jövőt.

A szeretet választás dolga. Bármelyik fél beindíthatja a szeretet újjáéledésének folyamatát.

Soha nincs késő, hogy kifejezzük a szeretetünket.

A szeretet velünk kezdődik, és nem elsősorban azzal, amit mondunk vagy érzünk, hanem a tetteinkkel. A szeretet cselekvést jelent.

Tévedés azt feltételeznünk, hogy a különélés minden esetben váláshoz vezet. A különélésből éppolyan eséllyel következhet be a házasság helyreállítása, gazdagodása és megújulása. A házasfeleken múlik, hogy mi lesz a különélési időszak végkimenetele.

A különélés olyan, mint amikor az ember útelágazáshoz ér. Választania kell, melyik utat követi az előtte álló időszakban.

A különélés olykor a békesség érzetét kelti a házastársakban. Ám tévesen értelmezi ezt a békességet az, aki ebből a szakítás, illetve a válás helyes voltára következtet.

Sosem járunk jobban, ha vétkezünk. A bűnvallás és a bűnbocsánat nem törli el a rossz cselekedetek negatív következményeit.

Nem hagyatkozhatunk csupán az érzéseinkre, amikor az élet egésze forog kockán. Aki csak az érzéseit követi, a biztos magány és kifosztottság felé tart.

Nem állítom, hogy a házasság helyreállításához vezető út könnyű, de azt igen, hogy helyénvaló, és megéri az erőfeszítést.

Nagyobb boldogság helyesen cselekedni, mint csupán az érzéseinket követni.