Az életben nincs igazi kárpótlás, öregem. Ha neked egyvalaki kell, száz másikat megkaphatsz, a száz se teszi ki azt az egyet.

Alkudj meg! Csak egyszer. Mit számít az? - Mindent. A megalkuvás olyan, mint a leszaladt szem a nylonharisnyán. A szem fut tovább - és az ember végül leszaladt szemekből áll.

Sokféleképpen lehet nemszeretni is. Még emberségesen is.

Olyan végletek férnek el az emberi szívben, amit nem lehet kifejezni, csak érezni tud az ember!

Egyszer szeretném megkérdezni már:
nem fáj néked, hogy néked sose fáj...?

Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam..., nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani.

Nem is tudom, mi a borzasztóbb: minden barátunkat túlélni, vagy előbb meghalni, mint ők.

Milyen magányos lehetett egész életében - talán úgy, hogy nem is tudott róla -, mert az önző emberek mindig magányosak. Ki tudják zsarolni mások szolgálatát és még a gyengédségét is - de a szeretetét senkinek. Ideig-óráig a szeretetet is, de csak annyi időre, míg le nem leplezik magukat. S ez az idő mindig nagyon kevés.

Ez az ország az én országom. Ha akarja, ha nem!

Átnézel rajtam, mint az üvegen,
Átnézek rajtad - s vérzik a szemem.