Minden egyes döntésünkkel, minden lélegzetünkkel kinyitunk ajtókat, sok másikat meg bezárunk. A legtöbbször észre sem vesszük.
Felejtsd el gondjaidat, hiszen a világ tökéletes körülötted, és az élet pofonegyszerű.
A dolgok igencsak sokat veszítettek az értékükből Faust és Mefisztó óta, amikor az ember a lelkéért cserébe hozzáférhetett a világegyetem minden tudásához, elérhette minden célját, és megkaphatta az összes testi gyönyört. Úgy látszik, az emberek manapság beérik néhány jogdíjjal, néhány menő bútordarabbal, egy fürdőszobafalra akasztható csecsebecsével.
Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek.
A lovak mindig is sokkal többet megértettek, mint amit hajlandók voltak elárulni. Nem könnyű megállni, hogy előbb-utóbb ne formáljunk valamiféle véleményt egy másik lényről, ha az a másik lény nap nap után folyton a hátunkon lovagol. Másrészt viszont minden további nélkül lehetséges, hogy valaki nap nap után folyton egy másik lény hátán lovagoljon anélkül, hogy egy árva gondolatot szentelne is neki.
Megpróbálni úgy élni az életünket, ahogy elterveztük, olyan, mintha egy recepthez keresnénk hozzávalókat egy ABC-ben. Az ember fogja a bevásárlókocsit, aminek sosem akaródzik abba az irányba menni, amerre tolják, és a végén teljesen más dolgokat kell összevásárolnia. Mit tehet ilyenkor az ember? Mit tehet a recepttel?
Egyszerűen csak megpróbált megszabadulni attól az agyában imént fölmerült gondolattól, hogy mikor a legkevésbé sem számít rá, a világmindenség szokása szerint előugrik majd egy ajtó mögül, és azt kiáltja: "Huú!"
Nincs is jobb, mint egy kis kötöttség, ami ellen az ember kényelmesen lázadozhat.
Az az alapvető probléma a helyváltoztatás legtöbb módozatával, gondolta, hogy egyik sem éri meg igazán a fáradságot. A Földön - amikor még volt olyan, hogy Föld, mielőtt az új hiperűrsztráda építése miatt lerombolták volna - a gondot a kocsik okozták. A hátrányok - amelyek azzal a ténnyel függtek össze, hogy rengeteg fekete ragacsos trutyit szippantottak elő a föld mélyéből (ahol nagyon jó helyen volt), csak azért, hogy egyrészt kátránnyá alakítsák a szárazföld beborítására, másrészt füstté a levegő telítésére, s végül, hogy a maradékot a tengerbe öntsék - messze túlszárnyalták azt az előnyt, amit az jelentett, hogy gyorsabban el lehetett jutni egyik helyről a másikra, különösen, ha meggondoljuk, hogy az a hely, ahová igyekeztél, mindezek következtében valószínűleg ugyanolyan volt, mint ahonnan elindultál, más szóval: csupa kátrány, csupa füst és halaktól mentes.
Reménykedett és imádkozott, hogy ne legyen halál utáni élet. Aztán rájött, hogy ez így ellentmondásos, és ezért csak reménykedett abban, hogy nincs halál utáni élet.
A vallás felépítését elképesztően érdekesnek tartom. Az viszont érthetetlen számomra, hogy máskülönben intelligens emberek komolyan veszik.
Ritkán kötök ott ki, ahová menni szándékoztam, de gyakran ott találom magam, ahol szükség van a jelenlétemre.
Az élet természetesen számos problémát vet fel. A legközismertebbek, hogy miért születünk a világra, miért halunk meg, miért szeretnénk a közbülső idő túlnyomó részét kvarcórák viselésével tölteni?
Csöndesen múlatta az időt saját kis világában, melyben, ameddig a szem ellátott, a múlt emlékeivel teli zsúfolt régi csomagtartók vették körül. Kíváncsian és néha zavartan turkált ezekben. A csomagtartóknak körülbelül csak az egy tizede volt tele élénk és gyakran fájdalmas vagy kelletlen emlékekkel; a többi kilenctizedben pingvinek voltak, s ez módfelett meglepte őt. Amennyiben egyáltalán rájött, hogy csak álmodik, arra is rájött, hogy valószínűleg saját tudatalattiját fedezi fel álmában. Egyszer régen hallotta valahol, hogy az ember az agyának mindössze egytized részét használja gondolkodásra, és hogy akkor vajon mire való az a maradék kilenctized. Abban azonban biztos volt, hogy soha senki fel nem tételezné, hogy pingvinek tárolására.
A tudománynak persze számos csodás eredménye van, én azonban sokkal jobban élvezem a boldogságot, mint az igazságot.