Mi vajon az a biológiai entitás, ami évmilliárdnyi időt nem kímélve végigpörgette az élet folyamát, melynek csúcspontján az anyag - az emberi tudat által - eszméletre ébredt, hogy megvizsgálja önmagát? A test biztosan nem, hiszen az egy halandó porhüvely csupán, ez a valami viszont az öröklétet "tűzte ki célul". Egy szenvtelen információcsomagról van szó, melynek kódját a DNS őrzi.

A kapitalizmus logikája idevágó törvények és azok szigorú betartatása nélkül sajnos zabolátlanul pörög.

Ha érdeklődő szemmel tekintünk a világra, rádöbbenünk, hogy a dolgok egyáltalán nem maguktól értetődők.

Fogantatásunkkal szüleink genetikai üzeneteit egyesítjük, vállalva, hogy azokat épségben továbbadjuk majd. Cserébe az anyaméh tápláló melegét és a családi fészek oltalmát kapjuk.

Végül, megbékélve vagy anélkül, kezet rázunk végzetünkkel, s hagyjuk, hogy szétoszlott testünk anyaga visszakerüljön oda, ahonnan vétetett. Szellemünk az éterben szétszéledve válik semmivé, még ha szeretteink próbálják is őrizni emlékét, amíg ők maguk is emlékké nem válnak.

A ma élő fajok azért létezhetnek, mert őseik hűen követték az evolúció alapszabályát, mely így szól: szaporodjatok! A lusták, a lúzerek és a pechesek mind kivesztek, a törekvők közül viszont sokan máig fennmaradtak.

Ha ösztöneink összeütközésbe kerülnek a modern erkölcsiséggel, felül kell vizsgálnunk azokat, megállítani a kezet, mely kupán vágni készül az ellenfelet. Fel kell ismernünk, ha manipulálnak minket, főként, ha ezt általunk tisztelt személyek teszik. Sajnos, az emberi elme genetikailag elfogult, de az elvi lehetőség megvan arra, hogy semleges megfigyelőként szemléljük magunkat, és megértsük az idegi automatizmusainkat.

Sajnos, a kutatásban elvált egymástól a zsenialitás és a szakmai siker. Nem a kreatív emberek, hanem egyfajta magasan kvalifikált szakmunkások a ma sikeremberei.

Van-e vajon valami transzcendentális értelme a létnek, vagy csupán a globális entrópiának egy röpke ideig ellenálló szervezett anyaghalmaz vagyunk?

Egy genetikai gépezet képtelen kiválasztani a megfelelő virágot egy randevúra, motiválni viszont képes e tettre való törekvésre.

Az ember az egyedüli lény a Földön, aki képes lényegi szinten megérteni, mi folyik körülötte. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki törekszik is erre.

Gondolkodásunk evolúciója során a természetes szelekció a praktikus és érdekalapú megoldásokat jutalmazta, vak volt viszont az elvont eszmék összefüggései és igazságai iránt. Az emberi agy tragikus vonása, hogy az értelem szabadsága helyett önigazoló prekoncepciók uralma alatt áll.

Konspirációs teóriák szövik át az előítéletes gyűlölségek terebélyes szövetét, s hazugságok viselik a hitelesség gúnyáját. Ma nem csupán a tudomány és az értelem, hanem egyidejűleg az irracionalizmus korszakában is élünk. Sokan, akik a tudományos és a technológiai forradalom bűvöletében élünk, el sem tudjuk képzelni, hogy e két világ vetélkedésében a tudás marad majd alul a miszticizmussal szemben, pedig ez is egy lehetséges forgatókönyv.

A múltból nézve létrejöttünk esélye gyakorlatilag nulla, szédületes mázli, hogy itt lehetünk. Külön szerencse, hogy az irdatlan időfolyam jelent jelző vékonyka sávja éppen most halad a nekünk szánt időszak felett, felvillantva létezésünk lángját két végtelen halál között egy pillanatra. Kiválasztottak vagyunk, értékes az élet. Ez a valószerűtlen világ pedig rendkívül izgalmas és megismerésre vár. Ne csukjuk be szemünket hát, még ha ennek az is az ára, hogy néha pupillánkra vetül az örök elmúlás árnya.

Az evolúció csillagporban fogant gyermekei vagyunk. Nincs tehát semmiféle szakrális küldetésünk, de társadalmi vagy genetikai missziónk elvileg lehet.