Ha engedjük az áltudomány és az átverés virágzását, az nem színesíteni fogja a világunkat, hanem egy hatalmas szürke szmoggal, a tudatlanság füstködével vesz bennünket körül.

Ha egy orvos - vagy álorvos - udvarias és mosolyog, az még nem jelenti azt, hogy hatásos is a terápiája.

A szerelem egy olyan különleges gyertya, mely gyorsabban fogy, ha csak az egyik végén ég.

Közel húsz év elég hosszú ugyan ahhoz, hogy a fiatalságunk elszálljon, de ennyi idő alatt kapcsolatok lényegileg nem változnak. A tudomány és a technika viszont két évtized alatt óriási tempót vehet, persze ha a butaság és előítéletesség nem akadályozzák a fejlődést.

A modem korok embere tovább él, mint amennyi időre eredetileg tervezve lett, s így tulajdonképpen a szavatossági idő lejárta után is használja a testét.

Az emerek tudatalattija még valahogy elfogadja, ha csupán megvizsgáljuk az örökítő anyagunkat, de hevesen tiltakozik az ellen, ha meg is akarjuk változtatni azt.

Valamilyen oknál fogva az ember néha kirekeszti agyából a racionális gondolatokat, ha saját maga lenne a vizsgálat tárgya.

Egy racionális alapon működő társadalom működőképesebb, mert boldogabb emberekből áll.

Autentikusnak tekintetett emberek hamis igehirdetése az egyik legártalmasabb tevékenység.

Az ember a gondolatai elé tesz egy láthatatlan szűrőt, amit agyunk a prekoncepció hálójából szőtt. Azt hisszük, vélekedésinket a világ dolgairól a puszta logika határozza meg, s nem az előítéleteink. Sajnos ebben tévedünk, gondolatainkat ugyanis az érdekeinkhez igazítjuk.

Az intelligenciánkra vagyunk büszkék, hiszen ebben különbözünk az állatoktól. Érdekes módon mégis buzgóbban mérjük össze a képességeinket a különféle sportokban, pedig az állatok erősebbek, gyorsabbak és ügyesebbek, mint mi vagyunk.

Az intelligencia az a sajátosságunk, amire talán a legbüszkébbek vagyunk - még akkor is, ha mi magunk nem rendelkezünk vele személyesen.