Valahányszor öt méternél közelebb kerülök egy ügyvédhez, máris fizetnem kell.

Az adatok első átfutása a kutatások legizgalmasabb pillanatainak egyike. Nem olyan lélegzetelállító, mint a gyermekünket először megpillantani az ultrahangfelvételen, de a születésnapi ajándékbontogatást felülmúlja.

A kutya látja, hogy eteted, itatod, szállást adsz neki, és gondoskodsz róla, ezért azt gondolja: Isten vagy! A macska is látja, hogy eteted, itatod, szállást adsz neki, és gondoskodsz róla, ezért azt gondolja: Isten vagyok!

Ha rövid az élet, toldd meg egy ballépéssel.

Semmit sem tehetünk a világért, amíg a kapitalizmus el nem bukik. Addig is vigasztalódjunk egy kis shoppinggal.

Néha annyira kiakadok a világ helyzetén, hogy a második almáspitém már nem is csúszik.

Az állam a gazdagokat akarja adóztatni, de ebben semmi logika nincs. Ehelyett azoktól kellene adót szedni, akikről az állam azt sejti, hogy boldogok. Akik mosolyognak, akik fiatalok, egészségesek, akik fütyörésznek az utcán, akiknek van partnerük az ágyban. Nos, az ilyen nyavalyások megérdemelnék, hogy az adóhivatal mindenüket elvegye, amijük csak van!

Vannak olyan rokonok, akiket soha nem látunk, csak esküvőkön és temetéseken. Így aztán mindegyikük meg van győződve arról, hogy a többiek mind mániás depresszióban szenvednek.

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor képtelenség eldönteni, hogy a férfit, aki épp szemben áll velünk, megcsókolni, vagy orrba verni volna-e jobb.

Nem kell különleges magániskolába járnod ahhoz, hogy művész legyél. Vegyük például a pókhálok bonyolult szépségét. A pókok a fenekükkel csinálják őket.

Nem vagyok antiszociális, csak nem vagyok szociális.

Semmi sincs jól. Az Istennek jobb tanácsadóra és építészre lett volna szüksége.

Még a közönséges könyvek nagy gyűjteményei is eltorzítják a teret, amint azt könnyedén megerősítheti bárki, aki valaha is megfordult egy tényleg régimódi antikváriumban, olyanban, ami úgy néz ki, mintha M. Escher tervezte volna egyik rossz napján, és több lépcsője van, mint emelete, meg kis ajtóban végződő polcsorai, amik nyilvánvalóan túl kicsik ahhoz, hogy átlag méretű emberi lény beléphessen rajtuk. Az idevágó egyenlet ez: Tudás = hatalom = energia = anyag = tömeg; egy jó könyvesbolt valójában egy előkelő Fekete Lyuk, ami tud olvasni.

Minden gonosz zsarnoknak van terve a világ fölötti uralomra. A jó emberekből, úgy látszik, hiányzik ez az adottság.

Az egyetlen dolog, ami jól áll a nyávogóknak, az a távolság. Jó nagy távolság!