A civilizáció romlásából éppen úgy lehet pénzt szerezni, mint a felépítéséből.

Engedjük, hogy a pénzünk nekünk dolgozzon, ne pedig folyton mi dolgozzunk a pénzért!

Minden városban adj pénzt egy koldusnak.

Az emberek nem hiszik, hogy ők nagy összegű pénz birtoklására érdemesek. Mások azt hiszik, hogy helytelen vagy erkölcstelen gazdagnak lenni: hogyan lehetnék én gazdag, ha mások szegények? A gond ezzel az érveléssel természetesen az, hogy nem segíthet másokon, ha semmije sincs, amivel segíteni tudna. Az ember úgy segíthet másokon, ha ad nekik, példát mutat és lelkesíti őket, hogy teljesítsék feladataikat, használják ki a bennük rejlő képességeket.

Ami az élet minden területén a leglényegesebb, az a tudatalatti meggyőződés. És ez minden másnál fontosabb a gazdagsággal és a pénzügyekkel kapcsolatban. Gyakorlatilag, az ember pontosan annyi pénzt keres, amilyen a meggyőződése arról, hogy ő mennyit ér.

A világ összes pénze sem ér semmit, ha fogalmunk sincs, hogyan bánjunk a pénzzel.

Az igazi gazdagságot csak az alapján lehet megítélni, hogy milyen életet él valaki. Csak azt az embert lehet igazán gazdagnak nevezni, aki képes a maga útját járva, saját tetszése szerint élni életét.

A pazarlás! Oh, a régi francia félelem! Mit takarékoskodik? Hát még nem tapasztalta, hogy nem segít az emberen?

A pénznek megvan a maga varázsereje: akinek van belőle, az sosincs egyedül.

Mindaz, ami igazán hasznos számunkra, kevés pénzért megvásárolható, csak a nélkülözhető az, amit drágáért kínálnak. Ami igazán szép, az egyáltalán nem képezi áru tárgyát, azt ajándékként kínálják nekünk a halhatatlan istenek. A napkeltét és a naplementét, az égen úszó felhőket, az erdőket és a mezőket, a csodálatos tengert egyetlen penny elköltése nélkül szemlélhetjük. A madarak ingyen énekelnek nekünk, a vadvirágokat séta közben leszedhetjük az út mellett. Az éjszaka csillagfényes csarnokába nem kell beléptidíjat fizetni. A szegény ember jobban alszik, mint a gazdag.

Egy ruhát én úgy mérek, annyi az értéke, amennyi a ráfordított idő, meg a figyelem, meg a gondolat, amivel a ruha készült. S így minden más.

A legelégedettebb ember az, aki egyszerre tud költekezni és takarékoskodni, hiszen így kettős az öröme.

Igaz házasságban nem lehet "én pénzem, te pénzed". Csak "mi pénzünk" van.

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra, és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez.

A megfelelő bér nem a legalacsonyabb összeg, amiért egy ember még hajlandó dolgozni, hanem az a legmagasabb összeg, amit a vásárló még tartósan meg tud fizetni.