Az örömet a lét búval együtt kinálja.
Nem megy minden, uram, vágyunkkal egy irányba.
Kell bosszankodni is, így akarja az ég,
Enélkül a világ túl boldog lenne rég.

Az öröm komoly dolog - halálosan komoly. Nem azért van kevés örömünk, mert komolytalanok vagyunk?

A hit a szélhez hasonlóan csilingelésre készteti a szélcsendben hallgató csengettyűt. A hit megszólaltatja lelked hangjait, és az öröm felé röpíti.

A tiszta öröm azonnali, telitalálatszerű, itt-és-most érzés.

Mi az öröm?
Egy madár, melyet mindannyian el szeretnénk kapni.
Ez ugyanaz a madár,
Melynek mindnyájan úgy szeretjük látni a röptét.

Mi más lenne az öröm, mint örömet szerezni?

Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi.

Ha eltölt bennünket az öröm - és ez bármikor megtörténhet, ha kinyílnak a szárnyaink -, rögtön kedvünk lesz dalolni.

Öröm az, amikor az ember a nehezet, még a nagyon nehezet is, könnyűnek érzi. Repülésélmény. A lelked nehéz, az életed is nagyon nehéz. Minden elveszett. De fölfedezed, hogy szárnyaid vannak!

Sok oka van az embernek az örömre a győzelem nélkül is.

Ha megkérdezik, hogy vagy, a legőszintébb válasz még optimális esetben is ez: - Elég jól. Az ego soha nincs igazából jól. Valami mindig hiányzik neki, s ez a hiány űzi, hajtja. Még akkor sem áll le, amikor nagy öröm éri. Nincs olyan nagy öröm, hogy leálljon. Valami mindig piszkálja, valami mindig kell neki, s nem tud egy vágy úgy beteljesülni, hogy abból ne hiányozna még valami: rendszerint a lényeg. Ha valamit kap, úgy érzi, nem elég; ha valaki szól hozzá, átnéz a válla fölött, hátha jön még más is, s ha jön még valaki, az sem az "igazi". Az ember a halandóság foglya. Az ego egyetlen életre született.

Az öröm leghívebb szószólója: a csend. Alig volnék boldog, ha volna rá szavam.

Az öröm megtöbbszöröződik, ha barátokkal lehet megosztani, a fájdalom azonban csökken. Ez az élet.

Szeretet a végső jelentősége mindennek, ami körülöttünk van. Ez nemcsak érzelem, ez a valóság: az öröm az, amely minden teremtés gyökere.

Az öröm belőlünk fakad, nem tárgyakból.