Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.

Senki nem ragyog állandóan, talán csak a Jóisten az égben.

Az ember él, s csak annyit tud Istenről, mint egy távoli, nagyon hatalmas uralkodóról, akit tisztelni tartozik ugyan, de nincsen hozzá személyes köze. Egy napon megismerkedik Vele. A mi civilizációnkban ez a találkozás néha útszéli körülmények között is történhet, egy kávéházban vagy a földalatti vasúton, mert Isten a profán helyeken talán gyakrabban jelenik meg, mint a templomban.

Istennek nem csak igazságérzete van, de fekete humora is.

Kiben szeretet vagyon, abban Isten vagyon, mert ő a szeretet.

Ha baj van, sose embert kérdezz, mindig csak Istent, az ember esetleg téved, Isten soha, legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal.

Pusztán saját erőnkből nem juthatunk el Istenhez. Csak akkor juthatunk el hozzá, ha magához emel bennünket.

Add, hogy imámban ne kérjek semmit,
de annál inkább hallhassalak
és hallgassalak téged.

Azonnal megtalálod Istent, amint ráébredsz, hogy nem kell keresned őt.

A Biblia szavai, melyek szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, nem azt jelentik, hogy az Isten egy ember a mennyországban, hanem azt, hogy az ember Isten a földön.

Értelemmel ítélni annyi, mint Isten nézőpontjából érzékelni a világot.

Egyetlen férfi sem bocsátja meg, ha nem bocsátanak meg neki. Az ilyesmi Isten kiváltsága.

Az igazán vallásos ember, ha a monoteisztikus eszme lényegét követi, nem könyörög semmiért, nem remél semmit Istentől; nem úgy szereti Istent, ahogy a gyerek szereti az apját vagy az anyját; eljutott ahhoz az alázathoz, hogy érzékeli korlátait, egészen addig a tudásig, hogy nem tud semmit Istenről. Isten az ő számára jelkép, amelyben az ember fejlődése egy korábbi szakaszában összegezte mindazt, amire törekedett, a szellemi világ, a szeretet, az igazság és a méltányosság birodalmát.

Isten mindentudó. Miért mindentudó? Mert az abszolút szeretet az abszolút tudás.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!