A háború a távoli hegyek közt cikázó villámnak tűnt, olyannak, amelyik hol délen, hol nyugaton, hol északon villan fel, hol pedig körös-körül mindenütt. A harcok híre mint mennydörgés hasított a fülünkbe. Napról napra fenyegetőbbé vált a légkör. A háború egyre közeledett, akár akartuk, akár nem.

Biztos, hogy a mennybe jutok, mert a poklot már megjártam: Korea, 1952.

Ami tegnap még hulladék volt, ma tiszteletre méltó értéktárgy. Ami tegnap szemét volt egy fiókban, ma tartalék. Egyszerre megbecsüljük a valóságot. A háború nem csak szenvedésre, nagylelkűségre és hősiességre tanít.

Az ellenfél meggyöngítésének legjobb módja, ha elhitetjük vele, hogy mellette állunk.

A legtöbb tűzharc véget ért, még mielőtt az első nyolc lövést leadták volna. De mindig volt egy újabb alkalom.

Könnyebb egy háborút elkezdeni, mint befejezni.

A forradalom ösztönzőinek a változások és átszervezések felfordulása az egyetlen éltető elemük.

Háborút folytatni bármiféle ideálért éppoly hülyeség, mintha valaki a bordélyházban akarna megszabadulni a tripperjétől.

A háború csak szenvedést jelent azoknak, akiknek végig kell harcolniok.

Az olyan katona, aki fél kockáztatni az életét, fabatkát sem ér.

A háborúban mindig minden sürgős.

A háború kárral jár.

Nem szabad sokat teketóriázni az ellenséggel.

A csatatéren nehezen ismeri meg az ember, ki a barátja.

A történelemben többször előfordult, hogy túl hosszúra nyúlt háború idején még a legkitartóbb és legfegyelmezettebb hadseregek erkölcse is megingott.