Egy ponton túl nincs különbség az esztétika és a fizika között. Egy ponton túl édes mindegy, hogy az egyik mérhető, ugyanakkora esélyük van a világ megértésére, leírására. Semennyi. A végtelenhez közelebb menni lehetetlen. Csak az a világ írható le, amiből kiirtottuk a végtelent.

Nem érdekel, hogy mit mondanak a csillagok, milyen pirinyók vagyunk. Egy ember mindig számít, legyen akár a legkisebb, leggyengébb és legjelentéktelenebb is.

Felvetődik a kérdés hogy minek van testünk egyáltalán, miért nem tudunk lélekként szabadon élni és kommunikálni. Bizonyára tudnánk, de akkor nem lenne mit cselekedni. A test biztosít a léleknek valamit, amit gondoznia és használnia kell.

Minden nagy művészi alkotásban valami örök eszme, abszolút érték ölt objektív formát. A művész is igazságkereső, mint a filozófus, csakhogy a maga módján; ő is az örök lényeget látja és ragadja meg, csak a kifejezésmódja más.

Amint minden nagy filozófus egyúttal művész, éppúgy minden igazi művész egyszersmind filozófus.

Ami a filozófiai írásokból mindmáig fönnmaradt, az nem a filozófiának köszönheti életben maradását, hanem annak, ami a művészet sajátja: a formának.

Amit a filozófusok nem látnak, azt látja a szegény lélek.

Ahol filozófusok vannak, ott kotró vájta lyukak vannak, ott örvény keletkezik! A nagyok aranyat kotornak a gödörből, a kicsik csak homokot; az egész kicsik azonban csak azért csinálják, mert éppen örököltek egy kotrógépet, ezek csinálják azonban a legszenvedélyesebben.

Ahhoz, hogy a vallás elfogadható legyen a tudomány számára, fontos megvizsgálni annak a hipotézisét, hogy a természetben egy Intelligencia működik. Az intelligens Isten melletti bizonyítékokról szóló vita olyan régi, mint maga a filozófia. A tervezettségre alapozó érv bár közhelyszerű, soha nem sikerült igazán megcáfolni azt. Ellenkezőleg, ahogy egyre többet ismerünk meg a világból, annak a valószínűsége, hogy az véletlenszerű folyamatok révén jött létre, egyre távolabbi, olyannyira, hogy kevés tudományos gondolkodó állna ki ma egy ateista hozzáállás mellett.

Ha van életfilozófiám, az az, hogy a kicsi, a nem igazán fontos dolgokat félreteszem és csak a nagy, a jó ügyekre figyelek. Szeretek nagyokat harapni. Eddig még nem tört bele a fogam.

A tudatosság napfényében minden egyes gondolat, minden egyes cselekedet szent.

Egy tudósnak megvan a saját elképzelése a világról, vannak olyan meggyőződései, amiket nem tud bizonyítani. Egy jó tudós ilyenkor úgy fogalmaz, hogy "nézd, szerintem ez így van, de nem tudom minden kétséget kizáróan igazolni".

Ahhoz, hogy lássuk valaminek az okát, a hatását kell tanulmányoznunk.

Ha épp egy bizonyos irányba halad, olyan irányba, amelyben egyáltalán nem leli örömét, akkor elég, ha ugrik egyet, hogy változtasson ezen az irányon. De mivel a rezgés csak nagyon kicsi, nem lehet azonnal érezni a hatását, ám ha közben belenézhetne a jövőbe, akkor látná, mennyire más az a jövő, amelyben nem ugrott föl. Az élet ezekből a kis ugrásokból áll.

Ahhoz, hogy az ember egyedül élhessen, állatnak vagy istennek kell lennie - mondja Arisztotelész. A harmadik esetet nem említi, amikor az embernek mindkettőnek kell lennie - vagyis filozófusnak.