A lény céljai meghatározásának hiányában tulajdonképpen az intelligencia fogalma maga is értelmetlen. Minden galócát zseninek tekinthetnénk, mert tökéletes pontossággal és hibátlan megbízhatósággal véghezviszi a mutatványt, hogy ott áll, ahol áll. Semmi sem akadályozna meg minket, hogy egyetértsünk Zenon Pylyshynnel abban, hogy a kövek okosabbak, mint a macskák, mert megértik, hogy odébb kell menjenek, ha beléjük rúgunk.

Az ember addig fiatal, ameddig céljai vannak.

Amikor rendkívüli célt tűz ki maga elé az ember, mindig azt kockáztatja, hogy téved. Nincs mihez hasonlítania a vállalkozását. Az is lehet, hogy nem értette meg a benne megszólalt belső hangot. Lelke hangját, amely megihlette elméjét.

Sajnos nincs bevált recept. Mindenkinek a saját személyiségéhez igazodva kell lépegetnie.

Ha el akarjuk érni az ígéret földjét, azt magunknak kell megteremtenünk. Meg kell vívnunk a magunk csatáit.

Az ember célja egyedül önmaga. Amit a többi ember javára kísérel meg, kudarccal végződik. S ha mégis meg akarjuk kísérelni, ajánlatos kellő megvetéssel tenni. Visszavonulni teljesen és saját játékunkat játszani.

Egyetlen elkerülhetetlen sors van, a halál, a halálon kívül semmi nem elkerülhetetlen. Az idő terében, mely a születéstől a halálig terjed, semmi nem megállapodott: változtatni lehet mindenen, még a háborút is meg lehet állítani, sőt meg lehet őrizni a békét, ha eléggé akarjuk és sokáig akarjuk.

Meg kellett ismernem magam, mert csak biztos alapról mászhatok ki a gödörből. Én pedig eltökéltem, hogy ki akarok jutni a napra!

Az ember önmaga célja. Ő maga az egyetlen cél.

A gyorsaság többnyire nem önmagában vett cél, hanem csak eszköz a cél eléréséhez.

Mindenkinek vannak olyan napjai, amikor azt mondhatja: "bizony, az életem nem pont olyan, amilyennek elképzeltem". De ha az élet megkérdezné, mit tettél érte, vajon mit felelnél neki?

Amikor kergetünk egy álmot, annak mindig ára van. Lehet, hogy a szokásainkról kell lemondanunk érte, lehet, hogy más nehézségeken kell keresztülmennünk, az is lehet, hogy csalódnunk kell. De nincs az az ár, ami túl nagy volna egy olyan ember számára, aki nem élt. Mert ez az ember egy napon visszatekint, és hallja, ahogy a szíve azt mondja: "elpazaroltam az életem".

A cselekvés az, ami nem hagyja, hogy a tűz kialudjon.

Ha valahogyan reményt tudok ültetni a kétségeim, bátorságot a félelmeim és büszkeséget az önsajnálat helyére, akkor... képes leszek elérni, amit akarok.

Az álmodozás... nem kerül semmibe. Akkor fordul komolyra a dolog, amikor nekilátunk, hogy konkrét lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy valóra váltsuk az álmainkat.