Minden lépés, melyet a tudomány megtesz, újabb és újabb meglepetésekhez és eredményekhez vezet bennünket. Mégis, a tudomány olyan, mint egy lámpás pislogó fénye egy sűrű sötét erdőben, melynek segítségével az emberiség Istenhez próbál eljutni. Csak a hit az, amely a fényre vezet, és amely hídként szolgálhat az ember és az Abszolút között.

Az igazság átkarolja a világmindenséget. Mint a kereszténység - az egyetlen vallás, amely leküzdi az előítéleteket; az egyetlen, amely egyenlőséget és feltétel nélküli testvériséget hirdet az emberek között; az egyetlen, ami tisztán szellemi, végezetül, az egyetlen, ami mindenkié, kivétel nélkül, egy igaz országért, a Teremtő Isten szívbeli szándékának megfelelően. Krisztus bebizonyította szenvedésén keresztül, hogy Ő az Örökkévaló Fia. Tanításai mindegyike egyetlen és ugyanazon téma körül forognak: örökkévalóság.

El tudják-e képzelni Caesart mint a Római Birodalom örökös császárát úgy, hogy a sírjából irányítja birodalmát, Róma sorsát kezében tartva? Hasonlóan van ez a világ is, amelyet meghódított a kereszténység. Hasonló Isten ereje a keresztényekben. Hasonló a hit és az Egyház végrehajtó hatalma általi folyamatos növekedésnek csodája. Nemzetek tűnnek el, királyok, de az Egyház fennmarad. Micsoda ez az erő, ami megvédte az Egyházat a rá támadó embertömegek dühétől és a korszakok zivatarától! Kinek a keze védelmezi az Egyházat már 18 évszázada az őt fenyegető csapások elől?

A kereszténység megragadásához elegendő pusztán a józan ész, szív, őszinte szellem. A keresztény vallás nem ideológia, nem is metafizika, hanem gyakorlati törvényszerűségek, amelyek irányítják az ember cselekedeteit, korrigálják, tanácsolják, igazgatják minden tettében.

Tulajdonképpen a tudomány és a filozófia nincs az üdvösség hasznára; Jézus azért jött a földre, hogy a menny titkait és a szellem törvényeit kinyilatkoztassa. Nem más, hanem a lélek számára hozta az örömhírt. A lélek elegendő számára, ahogyan Ő is elegendő a lélek számára. Előtte a lélek semmi volt. Anyag és idő voltak a világ mesterei. Szavára minden a helyére került. A tudomány és a filozófia másodlagossá vált. A lélek visszaszerezte szuverenitását. Minden skolasztikus állványzat, mint egy építmény, összedől egy szó előtt: hit.

Úgy gondolom, hogy a tudomány és a vallás egyaránt szükséges a világegyetemmel való kapcsolatunk megértéséhez. Elvben a tudomány mindenről azt mondja el nekünk, hogy hogyan működik, noha számos megoldatlan probléma van, és úgy vélem, mindig lesz is. A tudomány persze olyan kérdéseket is felvet, melyeket nem tud megválaszolni. Miért vezetett a Nagy Bumm tudattal bíró lényekhez, akik végül rákérdeznek az élet és az univerzum létezésére céljára? Ez az, ahol a vallásra van szükség.

Isten fogalmát összhangba kell hoznom tapasztalataim összességével. Számomra a kereszténység ennek a legközelebbi formális kifejeződése. Kell lennie másnak is a tudományos törvényeken kívül. Pusztán több tudomány nem fogja megválaszolni minden feltett kérdésünket.

A vallásnak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy rámutasson: az élet sokkal több önző materializmusnál.

A Biblia olyan nekem, mint a víz. Ha vizet iszom, megtisztul a testem; ha Isten szavát olvasom, megtisztul a szívem, értelmem és lelkem. Ha nem iszom vizet, kiszárad a testem, s ha nem olvasom Isten szavát, kiszárad az életem. Isten Igéje hívőként létfontosságú számomra.

A Biblia az a könyv, melynek maga a tartalma tanúskodik isteni eredetéről. A Biblia a legnemesebb kincsem, nélküle nyomorúságos lennék.

Azt kell mondanom, hogy a kereszténység bizonyítékainak éveken át tartó elmélyült tanulmányozása után határozottan és egyre erősebben meg vagyok győződve a Biblia hitelességéről és teljességében Istentől való ihletettségéről. A Biblia valóban Isten szava.

A Biblia nem egy múltból megőrzött relikvia, hanem Isten élő beszéde. Ami él, annak nincs szüksége megőrzésre. A benne levő gondolatok kétség nélkül minden emberi gondolatot felülmúlnak. Milliók szívét ejtette rabul - szerették és gyűlölték. Királyok rettegték és tették tiltólistára. E nélkül a könyv nélkül az élet értelméről senki sem tud semmi bizonyosat mondani. Biblia nélkül sötétben tapogatnánk, mint a vakok, nem lennének kiindulási pontjaink, és végzetesen magunkra lennénk utalva. A Biblia vet fényt az életre; nincsen és soha nem is volt még egyik ilyen könyv, és még egy ilyen személy. A Biblia nélkül az élet egy rejtély. Ez a könyv az emberi civilizációs folyamat leghatalmasabb elősegítője és ösztönzője.

Nekünk kötelességünk volt minden reggel Karl Marx műveit olvasni, hogy a kormány politikáját jobban megértsük. Én azonban nem ebből nyertem világosabb látást, mert az én olvasmányom a Biblia volt. Abban találtam erőt, hogy azt tegyem, amit helyesnek tartottam. Minden mulandó, de az a lelki erő nem, ami Istennel kapcsol össze.

Hány és hány háborodott remete tengeti el az életét a Mindenható emlegetéséből! Sőt, akad példa arra is, hogy Isten szolgájának lenni egyeseknek kiváltképp gyümölcsöző üzletág. A hit megment a kétségbeeséstől, és ezért semmi pénzt nem sokallnak az Úr megtévedt bárányai.

Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem - ki por és féreg vagyok a te színed előtt - udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban.