1 gondolat bánt engemet
kigomboljam az ingemet?
Csupán ha gomb lesz 2 szemed
az én szemem pedig mit lát a luk
s magamra gombolhatlak általuk.

Olyan jó volna szeretni, őrülten, mindenről elfeledkezve, belekárhozni a mámorba, amikor semmi más nem létezik, csak két egymáshoz simuló ember...

Jó volna valahogyan könnyebbnek lennem, súlytalanabbnak, száműzni legalább egy kis időre minden gondolatot, belefeledkezni esztelen cselekedetekbe...

Várom, hogy visszajöjj.
Veled úgy járnám végig a jól ismert helyeket,
Mintha először látnám őket.

Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.

Ha lecsökkentjük a vágyat, tulajdonképpen elnyerjük a szabadságot. Mert akkor kötöm meg magam, ha vágyakozom valami után. Ha nincs vágy, szabad vagyok, mint egy kő az úton.

Csak mert az ember nagyon szeretne valamit, attól még nem válik valóra.

Abban a pillanatban olyan közel akartam lenni hozzá, amennyire csak lehetséges. Azt akartam, hogy soha ne hagyjon el. Az életem részének akartam abban a percben, és másnap, és a rákövetkező napon. Szükségem volt rá, mint még senki másra.

Visszatérni szeretnék és azt, hogy várjanak.
Ölelve? Keserűen? Mindenképpen nagyon.
Visszajárni, mint a karácsony,
tovább élni úgy akarok.

Szeretném, ha lelassulna az idő... szeretném, ha lenne időm élvezni az életet.

Sötét szobában
madár verdes Töri a
gyönyör üvegét.

Párba állított ellentétek határozzák meg a vágyaidat, és ezek a vágyak börtönbe zárnak.

Úgy érezte, mintha szenvedélye csontos ujja megkopogtatta volna a vállát, majd nagyot taszított volna rajta, hogy induljon el előre. Nem tudott harcolni a hívás ellen. S ami még ennél is rosszabb volt, nem is akart.

Igazán nincsen is nagyszerűbb pillanat, mint mikor a vágyak vihara nyughatatlan lelkekben csillapul.

Hogyha abból, ami elmúlt,
Megtérne egy pillanat,
Hogyha újra összejönnénk
Visszalopnánk a nyarat!