A hegymászás nem a vele együtt járó veszélyek ellenére, hanem épp azok miatt varázslatos tevékenység.

Amikor mindent jelent, úgy játssz, mintha semmit sem jelentene.

Egy hatalmas és diadalmas erőfeszítés csúcsán, miközben az erek vadul lüktetnek koponyádban, hirtelen minden elcsendesedik benned. Minden világosabbnak, tisztábbnak tűnik számodra. Olyan, mintha egy hatalmas erejű fénynyaláb járná át a testedet. E percben meggyőződéssel hiszed, hogy végtelen erők birtokában vagy. Ha akarsz, akár repülni is tudsz. Nincs nagyszerűbb az életben, mint ez a fehéren izzó pillanat; és hajlandó vagy újból akár évekig is dolgozni, hogy ismét megízleld.

Amikor győzöl, kialakul benned egy különleges érzék, körülvesz a legyőzhetetlenség aurája.

Amikor kétségek közt vagy, két út közül választhatsz: mehetsz balra vagy mehetsz jobbra. Azt mondják, a kudarc nincs a lehetőségek közt, de ez nevetséges. A kudarc mindig is egy lehetőség. A kudarc a legkönnyebben elérhető lehetőség mindig és mindenkor, de az egy választás. Választhatsz, hogy elbuksz vagy sikeres leszel. Ha elvetjük ennek a csíráit, tudatjuk az ellenfelünkkel, hogy megyünk előre, magunk elé tartott kézzel, akkor elérjük a győzelemhez vezető utat.

Akik úgy vélik, hogy nincs idejük a testmozgásra, azok előbb-utóbb kénytelenek lesznek időt találni a betegségre.

A sport reményt adhat ott, ahol egykoron kétségbeesés uralkodott. Bármely kormánynál hatékonyabb a faji ellentétek leküzdésében. A sport képes megváltoztatni a világot.

A lovaglás egyfajta magatartásforma is, hiszen a ló megtanítja az embert viselkedni.

Az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, nem pedig az akadályokat.

A horgászat állandó emlékeztető az élet demokráciájára, az alázatra, az emberi gyarlóságra. A természet erői sohasem különböztetik meg az embereket.

Az ember nem azért sportol, hogy erősebb, szebb és gazdagabb legyen. Mindez smafu, hamis sportigazolás, lyukas oldalháló. Az ember azért sportol, hogy győzzön.

Minden megtanulható mesterség közül az ökövívás az, amelyben a képzett szakember a legélesebben különbözik a kontártól. Más területeken a lelkes amatőrnek meglehet a reménye arra, hogy sikeresen mérkőzhet meg azzal, akinek szakmája az, ami neki csak kedvtelés - de nem így az ökölvívásban.

Szinte minden versenyen legfeljebb néhány versenyző reménykedhet komolyan abban, hogy első lehet. A többi versenyző valójában nem azért fut, hogy nyerjen. Hanem azért, mert verseny van. Verseny van a futók számára, és mivel én futó vagyok, ott a helyem. Futok a legjobb tudásom szerint, mintha akár győzhetnék is, de valahol a lelkem mélyén nem veszem igazán komolyan ezt az álmot, bele is rokkannék. Minden versenyen valakinek utolsónak is kell lennie - de még a legutolsó is elmondhatja magáról, hogy ott volt a pályán. Továbbra is futónak tekintheti magát. A verseny igazi vesztesei azok, akik ki sem jutottak a pályára.

A lovaglás ugyanarról a tőről fakad, mint a szerelem, testek-lelkek közösítéséről szól, harmóniavarázs vagy szenvedélyes küzdelem is lehet belőle.

A különféle versenyeknek nem az a haszna, hogy valaki megnyeri őket, hanem éppen az, hogy mindenki bemérheti a saját tehetségének szintjét.