A tárgyak kétségtelenül bizonyítják tulajdonosuk hatalmát. Az Én végtelenségig szélesítheti határait, ha láthatóan egyre nagyobb vagyon felett rendelkezik. De minél inkább függ egy személyiség a külső tárgyaktól, annál sebezhetőbb lesz.

Beosztással kell élni, akkor az ember elkerüli a zavaros pénzügyi helyzeteket.

Könnyű azt mondani, hogy nem érdekel a pénz, ha bőven van.

Az, hogy a saját pénzemmel nem tudok bánni, nem jelenti azt, hogy ne tudnék sok pénzt keresni másoknak.

Ha elég pénzed van, nem kell, hogy agyad legyen.

Mostanában már nem elég, ha valakinek pénze van. Mindenki tudni akarja, hogy honnan származik.

Semmiféle zászlót nem követ oly fanatikusan elszánt hadsereg, mint a nyomoruság rongyát.

Az arany a legrosszabbat hozza ki az emberből.

Az okos ember élete végén sajnálni fogja azt az időt, amit pénzkeresésre fordított.

A közgazdászok az elmúlt három válságból hetet előre pontosan megjósoltak, azaz a közgazdaságtan korántsem haszontalan tudomány. A fele pedig egyenesen hasznos - a baj csak az, hogy a közgazdászok soha nem tudnak megegyezni abban, melyik fele.

A pénzügyi világ valamilyen módon mindannyiunk életében jelen van. Ha nem is akarjuk, hatással van ránk. A pénz az a társadalomnak, ami a vér a testnek. A túl sok vér, a túl kevés vér, a vérkeringési zavar... ezek mind katasztrofális következményekkel járhatnak, így az semmiképp sem választási lehetőség, hogy tudatlanságból, vagy mert nem akarunk szembesülni a valósággal, csak állunk tétlenül.

A pénz világának nem modernizálásra vagy nagytakarításra, hanem új DNS-re van szüksége.

A pénz úgy megy, ahogy jön. Az életmód viszont jön és meg is marad, mondták más semlegesek is, azaz a növekvő bevételhez könnyebb alkalmazkodni, mint a csökkenőhöz.

A demokrácia egyre inkább olyan rendszer, amelyben a választók meghatározzák, melyik politikus hajtsa végre azt, amit a pénzügyi szektor diktál.

Csak a szegény és elmaradott embereket lehet lelkesíteni.