Alkoss, művész! Ne beszélj!

Behunyom a szemem, mivel látni akarok.

Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni.

Nagy különbség van a mű szépsége és alkotójának az érdeme között. Vannak igen középszerű művek, amelyek csakis fennkölt lángész alkotásai lehetnek; s vannak meglehetősen szép művek, amelyeket középszerű tehetség is alkothatott.

A festőnek egyszerű a dolga. Azt a képet kell megfestenie, amit majd látni fognak.

Az a fontos, hogy érezz, szeress, remélj, remegj, élj. Elsősorban ember légy, s csak aztán művész.

Mikor én festek, a tenger tombol. Mások csak pancsolnak a fürdőkádban.

A szabadság és szépség felé visz az út, amelyen elindult. És itt nem fontos, hogy az új világból mekkora darab az övé. Határa nem nagy, a néhány legnagyobbak birodalmához nem is fogható. De költő a maga világában és ennél több senki sem lehet.

Mindenfajta stílus jó, feltéve, hogy ízléssel alkalmazzuk. Számtalan olyan kifejezés van, amely az egyikben hiba, a másikban szépség.

A művészet varázs, mely átalakít. A könnycseppet persze gyöngyszemmé nem. Az embert emberebbé azonban igen.

Minden nagy találmány, minden nagy mű annak az eredménye, hogy a gondolatok és a tettek felszabadulnak a rutin zsarnoksága alól.

Minden művészet egyazon forrásból ered.

Ahhoz, hogy az ember az igazi művész szerepét igényelhesse, nemcsak tehetség, szív és szellem emelkedettsége kell, hanem józanság is, logika a viselkedésben, s még azt is merném mondani, hogy - bizonyos számító ész is.

Van egy másik valóság - a tükörkép, amit a világ mutat benned, ha művész vagy. S egy idő múlva, ha sejted mesterségedet, már csak ez a másik valóság érdekel.

A művészet hivatása, hogy pótolja az életet, melyet nélkülözünk.