Szabadságot szenvedés nélkül nem lehet kivívni.

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.

A forráshoz csak az árral szemben lehet eljutni.

A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon.

A megpróbáltatásokon keresztülmenni olyan, mint sziklának lenni egy kőcsiszolóban. Ide-oda lökdösnek és felhorzsolódsz, de csiszoltabban és értékesebben kerülsz ki onnan, mint amilyen valaha voltál.

Vajon kevésbé szép-e az út, ha a szélén húzódó sövényben tövisek szúrnak? Az ember csak menjen tovább, hagyja ott a mérges töviseket, hagyja meg őket keserves magányukban.

A világban nincs hely a gyáváknak. Készen kell állnunk a megpróbáltatásra, a fájdalomra és a halálra - a miénk nem kevésbé nemes, csak mert nem kíséri dobszó, amikor kimenetelünk mindennapi küzdelmeink csataterére, és nem fogad üdvözlő tömeg, amikor megtérünk mindennapi győzelmeink vagy veszteségeink színteréről.

A konfliktusok megoldásának módszere nem a frontális ütközés, hanem haladás a konfliktusok mellett, miközben megtanuljuk azt kezelni, s lassan magunk mögött hagyni.

Van, hogy tehetetlennek bizonyulunk kívánságainkkal, vágyainkkal vagy ösztöneinkkel szemben, és ez gyakran elviselhetetlen fájdalmat okoz. Ez az érzés végig fog kísérni életeden; olykor megfeledkezel róla, olykor rögeszmeként telepszik majd rád. Az élet művészetéhez az is hozzátartozik, hogy képesek legyünk legyűrni tehetetlenségünket egy szerelmi kapcsolatban, képesek legyünk kiegyenlíteni egy erőfölényen alapuló viszonyt vagy lerázni magunkról az elnyomottság érzését. Ez nem könnyű feladat, mert a tehetetlenség gyakran félelmet szül - a félelem pedig kaput nyit a gyengeségnek, és aláássa egész viselkedésünket, az értelmünket, a józan eszünket.

Amit fortéllyal nem tudunk megoldani, erővel kell elvégeznünk.

Ne engedd, hogy a körülmények
Megijesszenek.
Ne engedd, hogy a helyzetek
Megkínozzanak.
Nézz túl a külsőn.
Tiéd lesz
A félreismerhetetlen boldogság.

Senki sem bánt, nem fenyeget. Mégis úgy érzed, összeroppansz, nem bírod tovább, sebek fakadnak fel benned, vérzel belül. Hangok, képek - s a hozzájuk csatlakozó emlékezet osztja a sebeket; lemészárolt tetszhalott és kivérzett vágyaid felhorgadnak, összecsapnak tudásoddal, nem bánják, állod-e; s te nem állod. Leülsz. Pihenned kell. Töröd a fejed. Kimenekülnél. A visszaút ismerős... túl könnyű lenne visszamenni. És ha előre mennél? Mit találhatsz?... Talán csak álmodod. Rémálom kategóriás őrület. Még mindig felébredhetsz. Láthatod, van esély.

Nem a problémák megoldása a nehéz, hanem az, hogy miként vessük fel őket.

Egyiknek ez a baja, a másiknak az. Éppen csak a baj maga, az van meg mindenkinek.

Értelmünk erőpróbája: mennyire bírjuk sarkunk alá tiporni a lelki fájdalmainkat.