Mi lesz velem most? Nézz szemembe.
Ha nem te, hát ki szánna meg?
Te nem lehetsz, te nem vagy rosszabb,
Te jobb vagy, mint a többiek!

Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.

Gondolja meg minden megunt kedves és elhagyott barát, hogy senkinek a szívébe a lelkiismereten át visszajutni nem lehet.

Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.

Nem lehet megbocsátani (kinek?), ha meghal, akit szeretünk.

Bocsáss meg most! Holnap talán már nem lesz bűntudatom.

Akkor mondhatjuk, hogy hibáztunk, ha hibázunk, és nem tesszük jóvá. Ha hibát követtél el, ne szégyelld jóvátenni!

Mindannyian követünk el hibákat, ezért meg kell tudnunk bocsátani is.

A hibák mindig megbocsáthatók, ha van elég bátorságod, hogy beismerd őket.

Az ember összeragasztja, ami eltörött, de mindig tudni fogja, hol vannak a törésvonalak.

Felejtened kell ahhoz, hogy ismét szeretni tudj!

A megbocsátás igen értékes erény, pedig nem kerül semmibe.

Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.

Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.