Nem tudok változtatni azon, ami vagyok, és azon sem szeretnék változtatni, ami te vagy. Csak azt akarom, hogy mi ketten azok legyünk, akik vagyunk; együtt.
Ha itt nem találsz, keress meg ott.
Újra kell kezdeni mindent,
minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
minden szerelmet újra kibontani.
Rájöttem, hogy semmi másnak nincs értelme az életben, mint hogy veled legyek, hogy figyeljelek, és várjam, miféle tökéletes őrültséget csinálsz legközelebb.
Oldd fel bennem a görcsöket,
a vágyba futó igéket,
a szótlanságba dermedt látomásokat,
érints meg parázsló ujjaiddal,
hogy elevenedjen meg újra bennem
a lélek!
Reggel van... ketten fekszünk az ágyban. És a legcsodásabb látvány vár most rám. Tudom. Mindjárt. Kellemes ez a pillanat, mert tudom, hogy mindjárt megpillantom. Még élvezem a várakozást, nem kapkodom el. Ízlelgetem magamban az érzést. Hogy milyen csodás lesz. Mert mindjárt kinyitom a szemem, és a világ legszebb látványa fogad. A te arcod.
Mint a kanyar sarkába döfött
Sírkereszthez a fakókék művirág
Úgy vagyok én is rögzítve hozzád
Bonyolult drótozással
Melyet a vihar és a rozsda gyakran megtép.
Vár ránk még száz év,
hogy a végtelen életet átéld,
Vár ránk még száz év,
hogy a titkaid elmondd. Miért félnél?
Az álmunk már miénk, mondd, mit veszíthetnél,
a sorstalan útból elég!
Nekem elhozta a fényt az a nap, mikor születtél!