A nagy hatalommal rendelkező emberek is maradhatnak kedvesek.

Búcsúzom jótól s rossztól minden estelen,
a port elhagyni remény tölt el s félelem.
De reggel újra ez, mivel találkozom:
gyötör a jóság és a rosszat átkozom.

Nem feltétlenül azok miatt a jótétemények miatt szeretjük embertársainkat, amelyeket ők tettek velünk, inkább azok miatt, amelyeket mi tettünk velük.

A világ egy nagy szívességbank. Lehet kivenni ebből a bankból, de rakni is kell bele.

A tiszta lelkiismeret és a jóakarat. E kettő adja meg a szilárd horgonyt az élet viharaiban, s szolgál legelső feltételül az igazán kielégítő cselekvéshez. S e tényezők egyúttal a leghatékonyabb védelmet is jelentik a gyötrő megbánás kínjai ellen.

Az erkölcstelenség ott kezdődik, amikor megvan a szándék, hogy a megszólítottat megcsalják, helytelen elképzeléseket idézzenek elő benne.

Egy pillanatra se gondold, hogy a gonosz nincs jelen mindenhol.

Nem szabad kategóriák szerint megítélni, ki a felebarátom és ki nem az. Legyél annak a fivérednek vagy nővérednek a felebarátja, akit nehézségben látsz.

Először jót akarok cselekedni és utána próbálom profitábilissá tenni. És a sorrend nagyon fontos!

Ha valaki szimpátiával, jóakarattal és bizalommal fordul felénk, az egyszerűen jót tesz nekünk. Áram indul ki belőle, mely erőt ad, növeli önbizalmunkat és biztonságunkat. Megfordítva is igaz.

A jóság, az olyan valami, mint egy nagy ásványvíz, minden ellen jó. A publikum már hallott róla. Vannak világcikkek, amik időnként feledésbe mennek. Ilyenkor jön a reklám, ami felrázza a publikum érdeklődését. "Ön rosszul alszik? Gondok kínozzák? Ön sápadt, rendetlenül emészt, fogyasztja életerejét? A mentség közel van önhöz: szedje a világszerte elismert, bevált, milliók által eredményesen szedett kitűnő életelixírt, a Jóságot. Kapható eredeti csomagolásban minden nagyobb felekezetnél, továbbá jobb könyvkereskedésekben és a forrásnál."

Ha a történelem bármelyik pillanatát felidézzük, azt látjuk, nehéz, "már-már lehetetlen" tisztességesnek maradni.

Egy igazi hős sem tudja magáról, hogy hős.

Azt mondják, a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, és tudom, hogy ez igaz. Keserű tapasztalatból tudom. Csak azt nem tudom, mért - mért van az, hogy ha az ember megpróbál jót tenni, az olyan gyakran rosszra vezet?

Ha elindulunk felfelé az erkölcsi létrán, igencsak magányossá válhatunk, mire felérünk a tetejére.