Búcsúzom jótól s rossztól minden estelen,
a port elhagyni remény tölt el s félelem.
De reggel újra ez, mivel találkozom:
gyötör a jóság és a rosszat átkozom.
Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna már velem.
Másoknál, otthon, utcazajban
meglátom arcod hirtelen.
Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,
ott vagy te, bárhol is legyek.
