De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.

Ha valaki keresztény vagy mohamedán, vallásosságról beszélünk. Ám ha valaki az asztrológiában hisz, vagy abban, hogy péntek 13. szerencsétlen nap, akkor babonásnak tartják. De kinek van joga ahhoz, hogy mások hitét babonaságnak bélyegezze?

Akinek van önbizalma, ritkán van istene.

Az a gondolat, hogy férjem és fiaim egy napon, mint Jézus Krisztus, szintén feltámadnak és boldogságban egyesülünk anélkül, hogy valaha ismét el kellene válnunk - új erőt és új bátorságot önt belém. Lelkem friss lesz, szívem vidám, s köszönetet mondok Istennek a feltámadásban való hitemért, miközben bátran megkísérlem, hogy könnyeimet letöröljem.

Adj erőt, hogy a gonosznak szemébe nézzek, és ne fordítsam el én a szememet. Adj erőt, hogy ne reszkessen a szívem, és ne háborogjon az én lelkem. Mert a sátánnak annyi az ember jajgatása, mint teneked az angyali ének, és az emberi könny az ő keserű májára csak reá hulló harmat.

Sokan úgy érzik, szilárd hitük felmenti őket a gondolkodás alól, sőt felháborítja őket, ha mások gondolkodnak.

Nagyon rendjén van az, hogy ha valaki hisz valamiben, akkor egy követendő rítust is köt hozzá. Így nem kell folyton ellenőrizni, hogy helyesek-e a részletek, hisz-e valójában, mert a rítusok átsegítik a hétköznapi kételyeken.

Minden emberben jelen van az ösztönös törekvés, hogy olyan emberekhez tartozzon, akikkel közös hiedelmei vannak.

Úgy látom én, mióta megvagyok,
Hogy aki hisz, az megcsalatott máris.
Sőt, hogy amiben hinni lehet, az
Eleve irreális.

Ahogyan a társas kapcsolatok jót tesznek velünk, úgy egy transzcendens valami is kellemes érzéssel tölt el minket - hihetünk egy istenségben, de hihetünk a tudományban is. Csak ennek a mindenekfeletti kapcsolatnak az átérzésével vagyunk képesek kétségbeesés nélkül szembenézni a saját halálunkkal.

A csoda értelmezés kérdése. Egy püspök szemében minden felépülés isteni ajándék.

Egy galaxisban több milliárd csillagot találunk, és magában az univerzumban több milliárd galaxis létezik. Minden csillag igazából egy nap, és minden nap körül több bolygó is kering. Gondolj bele abba, hogy az életre alkalmas bolygókon milyen életformák jöhettek létre, ha nekünk, embereknek az elmúlt hat évezredben - ami mérhetetlenül kis idő - sikerült megteremteni a civilizációnkat. Egyszerűen kell, hogy legyenek olyan civilizációk, akik az űrhajójukon képesek elérni a kozmosz legtávolabbi pontjait is, és ismerhetik a világegyetem minden titkát. Ha elfogadod egy olyan emberfeletti tudással rendelkező faj létezését, amelyik a galaxisokon keresztül telepatikusan tud kommunikálni egymással, és szabadon közlekedik az univerzumban, akkor közel kerülsz ahhoz a képhez, amit az emberek Istenről gondolnak.

Van úgy, hogy ha hiszünk valamiben, ami nálunk hatalmasabb, segít eljutni arra a pontra, ahol elég, ha önmagunk vagyunk.

Szeretném hinni, hogy ha meghalok, valamiképpen mégis to­vább élek, lényem gondolkodó, érző és emlékező része tovább létezik. Bármennyire is szeretném azonban ezt hinni, a halál utá­ni életet kinyilatkoztató kultúrák ősi és világszerte elterjedt tanítása ellenére semmi olyasmit nem tudok, ami arra utalna, hogy ez több lenne hőn óhajtott vágyakozásnál.

Ha Isten belekeveredik a politikába, a demokrácia veszélybe kerül.