Bőven lesz még idő aludni, amikor meghaltál.

A félelem a létezés megszűnésétől akkora erő, amelyet nem is tudunk mérni, mert nincs és soha nem lesz olyan eszközünk, amellyel ekkora döbbenetes erőt kimutathatunk, ez, a félelem a nemléttől, akadályozza meg, hogy a nemlét legyen, az, a félelem segíti elő, hogy mindaz, ami a nemlétre tör, maradjon belül a léten.

Az egyetlen biztos dolog a világon az, hogy mindegyikünk meg fog halni. Hogy mikor? Azt nem tudjuk. Hát akkor hogyan éljünk? Ezért a félelem, és nem könnyű megszabadulni tőle.

Az életnek a csúcsra járatása, a legdurvább dolog, ami történhet az emberrel, az a halál.

Az ember az egyetlen organizmus a Földön, aki viszonylag tisztán látja saját végének elkerülhetetlenségét.

Mennyi szép remény, és mind hamvába hol,
Mennyi büszke tervünk, mind dugába dőlt,
Mennyi butaságot hord hátán a föld,
Mindnyájunk úrnője, a halál tudja jól.
Van, ki untig játszik, táncol és dalol,
Van, ki tehetséget művészetbe tölt,
Van, ki szívszándékra szép álarcot ölt,
Van, ki e világot megvetve szónokol.
Hív ábrándok, eszmék, gondok tára vár,
Természettől szülten ezerarcúan
Tévelygünk e kusza, rövid életen,
Hisz itt, a földön minden gyorsan elsuhan,
És nem kísér soká a jószerencse sem.
Egy marad örökké, mindig: a halál.

A halál mindannyiunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog.

Valós válaszokat csak valós kérdésekre lehet adni. Mi értelme van, például, megkérdezni, hogy van-e ennek értelme? Mindig történik valami, és nagy valószínűséggel csak úgy magától nem szűnik meg semmiféle történés. Fölösleges is tudni, hogy miért. Mert ha tudnunk kellene, akkor már rég tudnánk. És valóban tudnánk, nem csak nagyjából. Ami a halált illeti: csak akkor kellene félnünk tőle, ha mi találtuk volna ki. Ne vegyétek komolyan a prédikátorok fenyegetéseit, nem a mi bűnünk. Nem kellene bűntudatot éreznetek amiatt, hogy meg fogtok halni, és rettegnetek sem kellene. Végül is, mi reményünk maradna, ha nem lennénk halandók?

A halottakban az a legjobb, hogy nem kell őket figyelembe venni.

A halál közelsége olyan pozitív és jellemformáló élmény, amelyet nyugodtan ajánlhatok mindenkinek - eltekintve természetesen a helyzet számottevő és nem csökkenthető kockázatától.

Szeles, fázós földről, emberek,
Csupa sebbel kell majd mennetek:
Szinte mind maradna boldogan,
Ha fölébe már a rög zuhan.

Az egyetlen közös pont minden ember életében: mind tudjuk, hogy valamikor meg fogunk halni.

Hosszú távon mindnyájan halottak vagyunk.

Egy anyja van csak mindenkinek, ezt például már tudom. Hogy egy élete volna csak, azt még most se. Vagy legalábbis nem fogom föl a súlyát.

Úgy halunk, ahogy éltünk. - Ez a vég, amikor bölcsességekhez jutunk.