A kultúrák összeütközéseit nem lehet könnyen elkerülni, de állandóan arra kell törekedni, hogy ezeket megszelídítsük, és kerüljük el a konfliktust, és legfőképp a háborút.

Nem az a vér aggódtat, ami kihull, hanem az a gyűlölet, ami kikel belőle.

Semmiféle zászlót nem követ oly fanatikusan elszánt hadsereg, mint a nyomoruság rongyát.

A háborúban sok mindent megszokik az ember, amiről nehéz osztán idehaza leszokni.

A háború nagy vihar. A vihar mindig változást hoz.

Az isten nem arra teremtette az embert, hogy lőjön, hanem arra, hogy szeressen.

Ez a hústömeg, a testünk, nem a miénk! Az isteneknek hála, hogy így van! Ha úgy gondolnám, hogy én rendelkezem fölötte, egyetlen lépést sem tudnék megtenni az ellenség vonalai felé.

Egy harcos a saját védelmére hord mellvértet és a sisakot, míg a pajzsát az egész sor védelmére.

Szerencsére az istenek előrelátóan teremtettek valamit fajunk eredendő gyarlóságának ellensúlyozására. Ez pedig, fiatal barátom, más, mint a háború.

Az erény nem a béke, hanem a háború szüleménye. Nem a béke, hanem a háború tisztítja meg a bűnt. A háború, és a harcra való készülődés hívja elő mindazt, ami az emberben nemes és becsülésre méltó. Ez egyesíti testvéreivel, ez köti össze őket önzetlen szeretetben, a szükség pillanatában kitörölve belőle mindent, ami alantas és becstelen. Ott, a gyilkolás szent taposómalmában még a legalávalóbb ember is felkutathatja és megtalálhatja magában, a züllött felszín alatt, énjének azt a részét, mely fényesen, erénnyel ragyog, s mely méltó az istenek megbecsülésére.

A kialakított szokások a te bajnokaid lesznek. Ha arra szoktatod az elméd, hogy egyféleképpen és csakis egyféleképpen működjék, ha nem engeded, hogy máshogy gondolkozzék, az nagy erőt ad a csatában.

Ha egy harcos nem saját magáért küzd, hanem a társaiért, ha szenvedélyesen elérni kívánt célja nem saját életének megkímélése, hanem az, hogy azt feláldozza értük, a bajtársaiért, hogy ne bizonyuljon hozzájuk méltatlannak, akkor mondhatjuk; valóban megveti a halált, és ezáltal mind lénye, mind cselekedetei átlényegülnek, átlépik a fenséges határát. Ezért van az, hogy az igazi harcos nem beszél a csatákról, kivéve testvéreivel, akik szintén ott voltak. Az igazság túlságosan szent ahhoz, hogy szavakkal elcsépeljük.

Harcba indulni, ha az ember valós személy, nem olyan, mint a népdalokban! Az életben az emberek meghalnak! Népdalok esetén nem kell mást észben tartani, mint hogy az ember a fülében tartsa az egyik ujját, és hogy mi van a következő versszakban!

A háborúban néha saját honfitársaiban sem bízhat meg az ember.

Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.