Az élet néha olyan, mint egy pókerjátszma: az ember akkor is nyerhet a végén, ha rossz lapokat osztottak neki.

Az élet szar, aztán pedig meghalsz.

Az élet egy dolgot nem ismer - és az a kegyelem.

Sokszor nincs is időd, hogy megeméssz egy-egy különleges pillanatot, hiszen már ér is egy újabb impulzus.

Élj úgy, mintha holnap meghalnál, dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre, és táncolj úgy, mintha senki sem figyelne.

Akkor kéne elkezdeni írni, mikor meghalt az ember. Ez az élet élettel teljen el, azután meséljek...

Milyen hosszú a sötét éjszaka? Ha álmainkkal mérjük, minden bizonnyal végtelen. De minden reggel újra kezdődik az élet. És mi egyebet sem teszünk: tagadjuk rossz álmainkat.

A látszatot elhinni az első feltétele annak, hogy elviselhetőbbé tegyük az életet.

Az élet azért van, hogy használjuk.

Mindenki megy és mindenki lohol,
Egyik csomagol - másik haldokol.
Vagy messze néz, vagy éppen sírját ássa:
Jövevények és vándorok vagyunk
És nincsen itt senkinek maradása.

Mire jó a napoknak, bolygóknak és holdaknak, csillagoknak és tejutaknak, üstökösöknek és ködfoltoknak, lett és leendő világoknak e kavargása, ha nem arra, hogy a boldog ember önfeledten örüljön a létének?

Az élet teljességét nem lehet képlet formájában felírni. Teljesen relatív, hogy ki mikor és milyen körülmények között érzi teljesnek az életét.

Egy kis önfeledtség, egy kis könnyelműség nélkül nem érdemes élni.

Az élet iskolájában
nincs diák, ki ne várná
a vakációt.

A végén csak egy életed van, ami a tiéd, és ezt ki kell használnod. Tedd, amit szeretsz, töltsd az idődet olyan emberekkel, akiket szeretsz - nagyon egyszerűnek hangzik, de ha megnézed az embereket és a helyzeteket, akkor nem olyan egyszerű. Sokak esetében ez nem rajtuk múlik.