Mindenki élhet egyszerű, boldog életet, amilyenre rendelve vagyunk, a földből és a földön. Mindannyian élhetünk teljes erőből, romlatlan örömmel.

Boldognak lenni vagy annak látszani, az nem mindegy.

Ha az ember választhat, akkor válassza a boldogságot. Még ha fél is az ember, csak akkor tudhatja meg, milyen a boldogság, ha beleugrik.

Minden könnyebb, minden jobb, amikor az ember megengedi magának, hogy boldog legyen.

Fontos, hogy tudd, mi az: boldoggá tenni...
Igazán boldoggá tenni!
Adni úgy, hogy közben nem vársz érte mást.

Jó érzés boldoggá tenni -
Az élet értelme ennyi...
Így válsz te is boldoggá!

A boldogság igenis enyhítő körülmény. Jobban mondva, az összes enyhítő körülmény együtt, az maga a boldogság.

Ahogy egyfolytában hálát adtam minden nap, kezdett megváltozni a gondolkodásmódom, és kezdtem észrevenni azt a sok száz apró dolgot, ami jól ment minden nap, amiket addig észre se vettem, és teljesen természetesnek vettem, ahelyett, hogy arra a négyre vagy ötre figyeltem volna, amik nem mentek jól. Szóval igazából a boldogság kulcsa számomra az, hogy egyszerűen emlékezzek arra, hogy amikor idejöttem, nem borult fel az autóm, vagy nem botlottam meg, amikor feljöttem a színpadra.

Az örömhöz, lendülethez semmi köze nincs annak, hogy valamit valaki mennyi ideje csinál és mennyi eredményt ér el, mert minden az apróságokból áll össze, és apró örömet mindig lehet találni.

Bárhol is vagyok, bármit is csinálok, a lényeg, hogy szeretem az életet, az élet minden formáját.

Ha egy új ruha van rajtad, ha új frizurád van, szépen vagy sminkelve, az már olyan pozitív érzéssel tölt el, amitől arra a pár órára sokkal boldogabbnak érzed magad. Szebben látod a világot, és a világ is szebbnek lát téged.

Az élet akkor szép és kényelmes, ha szépen és kényelmesen éljük.

Soha sem késő - sosem késő újrakezdeni, és soha nincs késő boldognak lenni.

Jókedvünkhöz és lelki egyensúlyunkhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy egy bizonyos mennyiségű napfényhez jussunk. Azt szokták mondani, hogy még a metrón ülve is lerí az emberek arcáról, hogy milyen az idő odafent. Elég körbenézni és ránézni az emberek arcára. Ha egy metrókocsiban legalább két ember különösebb látható ok nélkül mosolyog maga elé, akkor ez valószínűleg azt jelenti, hogy szép idő van odakint.

Képzeld el, hogy egy életen át menetelsz jégsivatagon és hóbuckákon keresztül, és semmi nincs, egyáltalán semmi, csak jég és hó. Ez a fehér és hideg monotónia eleve olyan szinten megdobja a fantáziádat, hogy az elképesztő. Sokkal kevesebb vizuális inger ér, és sokkal inkább rá vagy hagyatkozva a képzeletedre. Ilyen szélsőséges körülmények között nemhogy életben maradni, hanem jól is érezni magad, na, ez az igazi teljesítmény.