Képzeld el, hogy egy életen át menetelsz jégsivatagon és hóbuckákon keresztül, és semmi nincs, egyáltalán semmi, csak jég és hó. Ez a fehér és hideg monotónia eleve olyan szinten megdobja a fantáziádat, hogy az elképesztő. Sokkal kevesebb vizuális inger ér, és sokkal inkább rá vagy hagyatkozva a képzeletedre. Ilyen szélsőséges körülmények között nemhogy életben maradni, hanem jól is érezni magad, na, ez az igazi teljesítmény.
