Adj egy esélyt a békének.

Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad,
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
S a néma hegyoldal is újra beszél.

Amikor a szeretet hatalma legyőzi a hatalom szeretetét, a világ meg fogja ismerni a békét.

Karddal papolsz békét? Utálom azt,
Akár a poklot s minden Montague-t.

De nem féltem, sőt vonzott, hogy elmenjek ezzel a nyárral, mert meg voltam győződve, hogy ezek a sűrű, sötét és csillagos éjszakák nem múlhatnak el nyomtalanul, csak átvonulnak egy megfelelőbb vidékre, és ott uralkodnak tovább.

Az emberiségnek békére van szüksége. De hol a béke? A szeretetben. S hol a szeretet? Az élet elfogadásában. És az öntúlszárnyalásban.

Mindent meg kell simogatni,

A hiénákat, a békákat is.

Könyvtárakat írtak tele azzal, hogy mik a jogaid ezen a földön. Pedig csak egyetlen igazi jogod van: békében élni. De éppen erről feledkeznek meg leggyakrabban.

Az erőszak a gyengék végső menedéke.

A háború először a remény, hogy utána jobb lesz; aztán az elvárás, hogy a másiknak rosszabb lesz; aztán az elégedettség, hogy tényleg nem lett jobb neki; s végül a meglepődés, hogy mindenkinek rosszabb lett.

A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.

A katona nem azért van, hogy szúrjon, hanem hogy senki ne szúrhasson!

Miért erőszakos valaki? Mert nem tud belenyugodni abba, hogy nem erős.

Egyetlen forradalom lehet eredményes: próbáljunk megjavulni abban a reményben, hogy mások is ezt teszik. Akkor valóban jobb lesz a világ.

A harcot, melyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés.