A minden sem volt túl a nincsen
hirtelen hamvadt el bennem minden
pedig az árnyékom túlragyogtam
valaki láthatta boldog voltam.

Bezárt ajtóra
pereg a virágszirom
Mögötte sírok.

A test még harcol
A lélek megszokta már
Semmi közelít.

Leülnek Nézik
egymást Közben az idő
lombja elpereg.

Ha nincs megoldás
egy problémára az még
nem jelenti hogy
megoldhatatlanná válsz
a megoldó számára.

Amíg emlékszem
nem vagyok halott. Csak a
másolatom.

Azt mondod önző
vagyok Igaz. Nincs bennem
más csak irgalom.

Leheletnyi toll
akadt fenn létem ágán
s belészakadok.

Túl kicsi a föld
ahhoz hogy ketten legyünk 
boldogok rajta.

Akkor azt hittem
jó vagyok. Ma már tudom
hogy csupán gyáva.

Cserben hagytak a
szavak Csak rémült kezem
kap még utánad.

Semmi sem történt
mégis elmerült minden
ami mi voltunk.

Hálni jár belém
az élet Ki kellene
adnom az útját.

Egyenként ölted
meg bennem az Atyát a
Fiút a Lelket.

Nem tudom, mit kell
tennem. Csak azt tudom, hogy
mit nem tehetek.