Mi más kell még a tisztánlátáshoz.

Csak magamnak hittem - evidens persze -
s ekként az élet belőlem kifogyott
- azóta szörnyen egyedül vagyok -
elillant, mert nem volt hozzám mersze.

Most, hogy így stabilizálódott
a helyzetünk,
nem tudom, miért kell hogy jók legyünk?
Ha másnak az erkölcs csak puszta fény
űzés,
lerombolva építés,
miért, hogy hisszük még tételes igazunkat.
S ha már az igazság semmit nem mond a mának,
miért, hogy csillapítja dühünket a bánat.

- Átváltoztam, mint soha még.
Egyszerűen: az lettem, ami voltam.
Önmagammá alakultam. Most
már vagyok, mert tudom:
lenni, nem hasonlítani akarok.

Elérhetetlenek számunkra
a szó rejtélyei. És mégis e kudarc gyönyörűsége
kínoz folyton, az idők zúzódásában.

Huzatban aszalódik az arcom
kire hárítsam saját kudarcom
nincs erő mi bukásom felülmúlja
vereségemnek vagyok féktelen tanúja.

Bárhová nézek te vagy akit látok
egységben élünk miként az átok
beszélem veled e hétvégi nyelvet
minek keresni szerelemben elvet.