Akinek ösztönei vannak, azzal szemben csődöt mond minden fortély, különösen az olyan, amivel oda legbelülre akarnak behatolni.

A kíváncsiság csak akkor közönséges, ha önmagunktól akarunk menekülni általa.

Egy ember, aki emberek között él, meg tud-e maradni rejtekében? A rejtőzködése már magában is árulkodó, és a visszavonult ember minden szava a ritkaság emlékezetességével hat a többiekre, és szinte kihívja a kíváncsiságot.

Az asszonyoknak inkább megadatott, mint a férfiaknak, hogy szavakkal valamilyen okból szerencsétlenséget okozzanak, de a megváltó szó is könnyebben jut eszükbe.

Egy nő nagyon könnyen válhat barátok között "a" nővé, és akkor a barátság úgy reped ketté, mint a szikla a fagyban, a szerelem ugyanis még a víznél is erősebb, mert mélyebbre hatol és hatalmasabb a kiterjedése.

A lelkek nagyon is hasonlítanak a madarakra; érzékeny lények és csak kalitkába zárva maradnak meg ott, ahol kínozzák őket.

Hogyan lehet legkönnyebben megkülönböztetni a szűzi szemeket az asszonyi szemektől? Mindkettő mögött a nő napsugara világít. Míg azonban az asszony szemét betölti ez a tűz, és kellemes szórt fény gyanánt sugárzik belőle, a szűz szemében mint gyűjtő lencsében megtörik, és csak ha véletlenül a gyújtópontjába kerülsz, és a bőröd viszketni kezd, akkor veszed észre a napot, ami az ártatlan szemek mögött tüzel. Ezért van az is, hogy a szűzi szemektől ősidők óta rettegnek az emberek a gyújtó hatásuk miatt.

A szerelem nem csupán állapota életünknek, hanem saját élete van, fogantatik, megszületik és fölnő, betegségeken és válságokon esik át, akár maga az emberi természet, és egyszer meg is halhat... ha valaki tudja ezt, orvosa és ápolója lehet a szerelmének, és akkor talán nem is hal meg.