Csak az számít valójában tanulásnak, amit a magam módján tanulok, miközben azt teszem, amit tenni akarok.

Az unalom két ember között nem a hosszan tartó fizikai együttlétből fakad. A távolságból ered, a lelki-szellemi távolságból.

A legvilágosabban gondolkodó, legfejlettebb lelkek egyben a legmagányosabb emberek!

Rajongások ereje nélkül nem vagyunk egyebek, mint az unalom tengerén veszteglő bárkák.

Minél inkább megvilágosodottak vagyunk, a világon annál kevesebbek számára vagyunk elérhetőek. Minél többet tudunk, annál inkább számítsunk arra, hogy magányosan kell élnünk.

Azt tanítod a legjobban, amit magadnak kell leginkább megtanulnod.

Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat.

- Semmilyen jó dolog nem csoda, semmi, amiben örömünket leljük, nem álom.
- Te azt mondod, hogy a világ álom, márpedig néha örömünket leljük benne. Naplementékben. Felhőkben. Az égboltban.
- Nem. A kép álom. A szépség valóság. Érted, mi a különbség?

Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.

Nem a rátalálás volt az életcélom, ez csak a szükséges feltétele volt. Most, hogy mellettem van, elkezdődhet végre az életem.

Időről időre megéri behunyni a szemedet, és azt mondani magadnak a sötétben: "Én vagyok a varázsló, és amikor kinyitom a szememet, látni fogom a világot, amelyet én teremtettem, és amelyért csak én vagyok felelős."

- Szeretsz?
- Szeretlek - feleltem.
- Fogalmam sincs, miért...
- Mert csupa szeretet vagy, csupa melegség, mert vág az agyad, tele vagy ötletszikrával, mert minden érdekel, mert van benned felelősségérzet, mert élvezet veled lenni, mert szépen, érthetően beszélsz, mert mindennek a jó oldalát látod meg, mert érzékeny vagy, ezenkívül értelmes, kreatív, higgadt, sokoldalú, gyakorlatias, szabadságszerető, vállalkozó kedvű, szép, tehetséges, rendszerető, belátó, titokzatos, mindig más, kíváncsi, jókedvű, kiismerhetetlen, erős, határozott, kalandvágyó, komoly, megfélemlíthetetlen és bölcs.

Vannak esélyhelyzetek, melyeket nem egyszer, hanem ezerszer is átélünk, és életeink végéig emlékezünk rájuk.

A bűntudat az a nyomasztó érzés, ha valaki másnak az érdekében szeretnénk megváltoztatni a múltunkat, a jelenünket, vagy a jövőnket.

Aki reményre szorul, az vagy ne a Földet válassza, vagy ne vegye túlságosan komolyan az itt folyó játékokat.