Azt mondják, kevesen tudják,
mi is a Boldogság.
Nos, én sem tudhatom.

Most minden, mint ott,
egészen, miként akkor,
és mégis másképp.

Sötét szememben
könnyed örökké ragyog.

Nem félek. De az
út! Az utat odáig:
azt nem akarom.

Nem elég megpillantanod
de felismerned kell
hogy tovább tudj lépni.

Ki voltam, és mivé lettem?
Egyetlen perc az egész -
Valami elsuhant felettem.

Mint ahogy azt sem tudom, hogy azért maradtam-e életben, mert tényleg tudok hazudni. És azt sem tudom, hazudtam-e egyáltalán. Nyilván, hogy hazudtam. Mindenki hazudik. A felnőttek is. Szavakkal, mozdulatokkal, viselkedéssel. Ki, ahogy tud. Mert mindig mindenki túl akar élni. Túlélni valamit. Csak tudnám, minek.