A barátságban sokkal több a szerelem, mint a szerelemben.

A szerelem legszebb pillanata az egyetlen, amelyik után valóban részegek maradtunk - az előjáték, a készülődés: a csók.

Minden kalandod olyan legyen, hogy aláírhasd. A legfutóbb kalandnak is legyen értelme, a legszerényebbnek is legyen illata. Mindegyik legyen egy költemény. Nemcsak nagy költemények vannak. Akadnak egészen kicsinyek is, amelyek tökéletesek.

A siker tegyen boldoggá, de büszkévé ne.

Porto-Riche így szólt egyszer hozzám: "Fiam, elfecséreltem az életemet. Szórakoztam. Nem dolgoztam."
Azt feleltem: "Renan így beszélt: barátaim, elfecséreltem az életemet. Dolgoztam. Nem szórakoztam."

Nehogy elriasszon az arckifejezésük, a húzódozásuk. Az asszonyok nem azért védekeznek a próbálkozásaink ellen s igyekeznek menekülni az üldözésünk elől, mintha nem volnának érzékeik. Hanem, mert olyan hirtelen, oly könnyen izgatható és gyorsan uralomra törő érzékeik vannak, hogy rémülten vigyáznak rájuk.

Minden véget ér. Hogy jól vagy rosszul végződik: mindegy.

Mihelyt egy nőről nem tudsz mindent feltételezni, szereted.

A legnagyobb jó, amit a szerelemnek köszönhetünk, hogy megtanított hinni a szerelemben.

Szeretni annyi, mint a birtoklásban újra föllelni a vágy túlfeszültségét.

Ahány ajkat eddig ismertél, mindnek csak test-íze volt. Az ő ajkának íze: kettőtök összeolvadt élete, szép jövőd és a világ békéje. Az ő ajka: szerelem. A lába: szerelem. A gyönyör, amelyet tőle kapsz, komoly és hosszantartó. És a szíved fogadja magába.

Nehézkes, szórakozott, gyermekes, boldog, lusta - s egy kissé rád támaszkodik.
Mennyi bűbáj van a gyöngeségében!
S a te erődben mennyi szerelem.
Erősnek lenni, hogy szerethessünk. Még erősebbnek, hogy jobban szerethessünk.

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága.

Senki sem érdemli meg, hogy szeressék. Senki, hogy ne szeressék.

Ha nem ismertük volna egymást!
Ez is előfordulhat, kedvesem, lásd,
mit tett a Sors érette, érezed,
hogy így szeressünk, s mi legyünk ezek?