Nekem az a tapasztalatom, hogy azok a nők, akikkel rosszul bánnak odahaza, ha külső nyomásra elhagyják is a férjüket, később megint egy hasonló jellemmel állnak össze.

Látom, rászokott a lapos sarkú cipőkre. Na, igen, a nők legalább kéthüvelyknyit összemennek, amikor befuccsol a szerelem.

Nálad a szerelem már függőség. Az a te legnagyobb bajod, hogy önmagadat feleannyira se szereted. Így amint rájössz, hogy épp nem rajongsz senkiért, minden igyekezeteddel azon vagy, hogy valamiképpen betöltsd az űrt.

Csak mítosz lenne a női egyenjogúság? A mozgalom összes vívmánya kimerül abban, hogy a nőktől most már nemcsak a gyermekvállalást várják el, hanem azt is, hogy dolgozzanak. A nők iránti tisztelet a múlté.

Azt hiszem, annyi a titok, hogy elégedettnek kell lennünk magunkkal anélkül, hogy ehhez mások bátorítására támaszkodnánk, ami nem könnyű.

Milyen furcsa, hogy az emberek már nem is igen beszélnek szerelemről. Megszállottak, rabjává lesznek a másiknak, vagy a másikra vannak utalva - de semmi esetre sem vallanák be, hogy elveszítették az irányítást, ugyanis az a szó, hogy "szerelem", újabban egyet jelent a gyengeséggel.

A férfiak azzal az irigylésre méltó adománnyal születnek, hogy a legkisebb apróság miatt is képesek bűntudatot ébreszteni a nőkben.

Akibe az ember tizennyolc évesen beleszeret, az ritkán ugyanaz, mint akibe huszonnégy évesen szeret bele.

A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz.

A szerelem gyakran a vágy álruhájában érkezik, vagy késői hála képében.

Az álmokban az a szép, hogy mi írjuk a forgatókönyvet.

Minden hölgy annyi idős, amennyinek egy férfi látja!

Az emberek képtelenek felfogni, hogy a szerelem tényleg vak. Azt hiszik, lelki társra leltek a szerelmesükben. Lerázzák magukról az egyedüllét embertelenségét, és már ketten vannak az egész világgal szemben. Így aztán összeházasodnak, és mi történik? Egy idő után átnéznek az asztal fölött a reggelinél, és egy vadidegent látnak.