Néhány százezer évvel ezelőtt csak állatok és növények voltak a világon, ember nem, s a rendszer tagadhatatlanul jól működött, még jobban, mint az emberrel együtt. De a nagy veszély abban rejlik, hogy fajunk kipusztítja magát, és még sok más élőlényt is magával ránt, és ez már erkölcstelen!

Másik szívhez soha el nem érsz, ha nem szívedből indulsz magad is.

Egy hipotézist sosem cáfol meg egyetlen ellentmondó tény, hanem csak egy másik hipotézis, amelyhez több tény illeszthető.

A hipotézis alkotója hálás lehet mindenkinek, aki olyan új utat mutat neki, ahol hipotézise megdőlhet, mert az igazolás abból áll, hogy a hipotézis a cáfolattal szemben ellenállónak bizonyul.

A gyűlölet nem­csak vakká és süketté, hanem hihetetlenül ostobává is tesz.

Az olyan magától értetődően rossznak tűnő magatartásnormáknál, mint egyes borneói és új-guineai törzsek fejvadászata, sem szabad arról elfelejtkezni, hogy hirtelen megszün­tetése milyen hatással járna a kultúrát összetartó társadalmi magatartásnormákra. Ugyanis minden kultúrát bizonyos fokig hasonló váz képez, és a kölcsönhatások bonyolult rendszerének megér­tése nélkül meglehetősen veszélyes bármely elemét önkényesen kiemelni.

Az anyai szeretet, az önzetlen és bátor fellépés a családért vagy a közösségért ugyanolyan ösztö­nösen beprogramozott magatartásnormák, mint a zabálás vagy a párzás, mégis egyértelműen jobbnak és nemesebbnek tartjuk az előbbieket.

A civilizált emberiség saját maga által okozott gondjainak egyike, hogy az egyénnel szembeni emberiesség követelményei ellentétben állnak az emberiség érdekeivel.

Az, hogy a kellemetlenségeket egyre kevésbé va­gyunk hajlandóak eltűrni, az emberi életnek a természet által elrendelt csúcsait és mélységeit mesterségesen elegyengetett síksággá változtatja, a nagyszabású hullámhegyekből és völgyekből alig észlelhető fodrozódást, a fényből és árnyék­ból unalmas szürkeséget, egyszóval: halálos unalmat teremt.

Miután egyre inkább uralma alá vonta környe­zetét, a mai ember szükségszerűen megváltoztatja öröm-bosszúság háztartásának egyensúlyát, a bosszúságot kiváltó ingerekkel szemben egyre in­kább túlérzékenységet mutat, míg az örömmel szemben fásultságot, ami nemkívánatos követ­kezményekhez vezethet.

Félelemtől hajszolt menekülés a félelmetes haj­sza elől - mindez oda vezet, hogy az emberiség megfosztja saját magát leglényegesebb emberi tulajdonságaitól, amelyek egyike az önmegfigyelés.

Minden ve­szély sokat veszít rémisztő voltából, ha az okait megismerjük.

A nagyvárosokban tapasztalható általános barátságtalanság arányos az ott összezsúfolt embertömeg mennyiségével.

Létezik élőlényeknek olyan társadalma, közössége, ahol valóban a legjobbak irányítanak. Sajnos, ezt manapság egyelőre csak a páviánoknál tapasztalhatjuk.

Azt hiszem, megtaláltam az állatok és a civilizált ember közötti hiányzó láncszemet. Mi vagyunk az.