Az ember visszatér az erkölcsös élethez, amikor életkora már nem teszi lehetővé az erkölcsi botladozásokat.

A szegénységnek nincs tekintélye, nincs befolyása, tehát nem hirdetheti ékes szavakkal Isten igéjét.

A pénz minden? Legfeljebb azt lehet megvenni rajta, ami drága, de nem azt, ami értékes.

Ha a nő későn találkozik a boldogsággal, a szenvedélye rabja lesz, nem akar lelépni a színről, mint az öreg színésznők, akik sok-sok búcsúfellépéssel hosszabbítják meg pályájukat.

A kormányzás művészetének ábécéje: előbb megszerezni a hatalmat, aztán megkapaszkodni benne.

Csak az élhet együtt a világegyetemmel, a maga teljességében és végtelenségében, aki ki tud bújni a bőréből, el tudja felejteni önmagát és a kényszerítő körülményeket.

Az én elméletem az, hogy nincsen egészséges ember. Csak betegek vannak, akik nem tudnak a betegségükről, vagy ostoba makacsságból nem hajlandók elismerni, hogy betegek.

Tény, hogy a kis emberek gyakran izgágák, mindenről kategorikusan nyilatkoznak, fontoskodással akarják pótolni a természettől hiába várt centimétereket, hogy megüssék a mércét.