Sohasem tudhatjuk, hogy a kedély nyugalma morális erejéből fakadt-e, ha nem győződtünk meg róla, hogy nem érzéktelenségből fakadt. Nem nagy mesterség olyan érzéseken úrrá lenni, melyek csak a lélek felszínét súrolják könnyedén és futólagosan; de az egész érzéki természetet felkorbácsoló viharban megtartani kedélyünk szabadságát, ehhez olyan ellenálló képesség kell, mely minden természeti hatalomnak végtelenül fölötte áll.

A sors felemeli az embert, amikor szétmorzsolja.

A művészi élvezet teljességét a szív örömével összekötni, ez volt mindig legfőbb életideálom, s e kettőnek egyesítése a legbiztosabb eszközöm is, mellyel mindkettőt teljességre vihetem.

Készülve életed nagy frigyére,
Nézd meg, szív szívvel összefér-e?
A kéj rövid, hosszú a bú.

Szegény, koldusszegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.

Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.

Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.

Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.

Barátaim buzgalma tesz tönkre, nem ellenségeim gyűlölete.

A szív csöndes szentélyébe fuss hát
A világból, mely forrong vadul.

A természet csak homlokába tett
Látó szemet, hátát, a védtelent,
Csupán a jámbor hűség védi meg.

A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.

Mit nem fogadtál el a pillanattól,
Az öröklét sem adja vissza már.

Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.

Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.